tag:blogger.com,1999:blog-35958393428612747172024-02-06T19:25:56.421-08:00Halálos Csók [Befejezett]---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.comBlogger19125tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-79431597090152213352015-06-13T09:02:00.001-07:002015-06-14T23:58:46.034-07:00Valami új...<div style="text-align: center;">
Sziasztooook!</div>
<div style="text-align: center;">
Hát igen, már jó régóta nem érkezett bejegyzés, de hát...igen.</div>
<div style="text-align: center;">
Viszont azt el is felejtettem, hogy <b><span style="font-size: large;">május 31-én </span></b><span style="font-size: small;">volt egy éves a blog! Uramisten, de rég volt. Mindegy, nem azért jöttem, hogy ezt bejelentsem. A lényeg a lényeg, hogy az írást nem hagytam abba, a Menace kicsit szünetel, viszont Ammie-vel ( aki egyébként a design egyik készítője) belevágtunk egy új blogba, amit most meg is mutatnék nektek!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSzK6dkYNIiUZfVje4_JV-njjx3lD3VLGUPMKOb4gGN7tD1vMwC_Fn5i0AGWQWcs-lQBAZRXIGm_s7p-oM17zlQ6oHgPsfZYepO27-zvgJpTf3xaaP7OMH2cFyPmVMYbRRiwWR3yS523I/s1600/unnamed.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSzK6dkYNIiUZfVje4_JV-njjx3lD3VLGUPMKOb4gGN7tD1vMwC_Fn5i0AGWQWcs-lQBAZRXIGm_s7p-oM17zlQ6oHgPsfZYepO27-zvgJpTf3xaaP7OMH2cFyPmVMYbRRiwWR3yS523I/s320/unnamed.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://youcantalwaysgetwhatyouwant-ashandami.blogspot.hu/">***</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/XKhJ0WcCJSY/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/XKhJ0WcCJSY?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Xx, Ash</div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-62933028398875033842015-02-08T03:49:00.000-08:002015-02-08T03:49:51.492-08:00Írói utószó<div style="text-align: center;">
Drága Olvasóim!</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNeyQVfSLdIf3LP1_3RuUOz5-grM3-1Q0RN4tP8WO7XecN2cHuO42RsWiL7P9ESpX462IxIUGvnEn-S4sK55ggM0CscflpHUvC5KwV0Ql5Nrns68xkL7uZvGye7Vm3I7yMcNyN1sG7Xo8/s1600/please_don_t_go__by_anusia93-d6nopnw.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNeyQVfSLdIf3LP1_3RuUOz5-grM3-1Q0RN4tP8WO7XecN2cHuO42RsWiL7P9ESpX462IxIUGvnEn-S4sK55ggM0CscflpHUvC5KwV0Ql5Nrns68xkL7uZvGye7Vm3I7yMcNyN1sG7Xo8/s1600/please_don_t_go__by_anusia93-d6nopnw.png" height="320" width="265" /></a>Hát igen. Elérkeztünk ide is. Őszintén szólva voltak olyan pillanataim, mikor úgy döntöttem, hogy kész, vége, nem tudom befejezni a blogot. De aztán erőt vettem magamon, és a lehető legtöbbet próbáltam kihozni magamból.</div>
<div style="text-align: left;">
Nélkületek nem sikerült volna! Ez a <b>legelső blogom</b>, és úgy érzem, hogy fantasztikus ez a bűvös 31-es szám. Nagyon köszönöm nektek!</div>
<div style="text-align: left;">
Mikor elkezdtem a történetet, minden úgy volt eltervezve, hogy Harry nem éli túl. Volt mikor megváltozott erről a véleményem, aztán újra ugyanez maradt. Végül mégis úgy gondoltam, hogy nem akarok szomorú véget. </div>
<div style="text-align: left;">
Nagyon sok segítséget kaptam egyrészt Ammie-től ( aki a jelenlegi design egyik készítője), másrészt pedig Tőletek!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Hálás vagyok még Isobel A. Gross-nak a csodálatos trailerért! Az előző fejléceket köszönöm Bella Everdeen-nek, Tina Malik-nak és a mostani csodás design-t Angel S. -nel és Ammie B.-nek! Kimondhatatlanul hálás vagyok mindenért!</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Egy kis ízelítőt mutatok a következő blogomról:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/VW9KqP8H2lY/0.jpg" src="http://www.youtube.com/embed/VW9KqP8H2lY?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://menace-ashley.blogspot.hu/"> Menace</a></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u>Statisztika:</u></div>
<div style="text-align: center;">
- 31 rendszeres olvasó</div>
<div style="text-align: center;">
- 20 komment</div>
<div style="text-align: center;">
- 12 rész + epilógus + prológus</div>
<div style="text-align: center;">
- 8 díj ( plusz néhány z mert néhányat nem tettem ki:/)</div>
<div style="text-align: center;">
- 5 helyezés</div>
<div style="text-align: center;">
- több mint 5000 oldalmegjelenítés</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Tényleg mindent köszönök!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b>A BLOG BEFEJEZVE</b></span></div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-15691563373565648412015-02-07T08:47:00.003-08:002015-02-07T08:47:28.147-08:00EpilógusHűvös szél csapta meg Hermione arcát. Durva mozdulattal letörölte az utolsó legördülő könnycseppet, majd felállt a koszos szőnyegről, a kezében lévő papírt pedig eldobta. Fölállt, majd leporolta nadrágját. Kifelé igyekezett az alagútból. Úgy gondolta, hogy ha már Harry-t nem tudta megvédeni, a többi barátjáért az életét is feláldozza. Hermione teljesen össze volt zavarodva. Az agyát teljesen elsötétítette a düh és szomorúság. Úgy érezte, hogy <i>minden</i> az ő hibája. Miért adta oda azt az ostoba kelyhet? Ha nem így cselekedett volna, Harry még élne. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMk0ZjqANfme5rZfWDM1XhDeLHOUd-ND_JVynShtqRqFGN255Yl9FY0BmHv95CX9R4EbPcHzF4npK-C8gXMUU_HNH7vwRydcqPiBU4l_HD6mt5THsCiEzpXBKuBEFMtJ6yOLw7d2MggxU/s1600/aaaaaaaaaaaaa.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMk0ZjqANfme5rZfWDM1XhDeLHOUd-ND_JVynShtqRqFGN255Yl9FY0BmHv95CX9R4EbPcHzF4npK-C8gXMUU_HNH7vwRydcqPiBU4l_HD6mt5THsCiEzpXBKuBEFMtJ6yOLw7d2MggxU/s1600/aaaaaaaaaaaaa.gif" height="160" width="320" /></a>Miközben a kijárat felé ment, durva mozdulattal kirántotta a pálcáját hátsó zsebéből. Nem mert gondolkodni. Muszáj volt elterelnie a figyelmét valamivel. Nem gondolhatott Harry-re, mert amikor a fiú eszébe jutott, alig bírt talpon maradni. Most nem sírhatott. Nem adhatta föl. Nem lehetett gyenge. Hiszen akkor mi történne a többiekkel? Segítenie kell! Megfogadta, hogy jóváteszi. Megóvja a többieket bármitől.<br />
De a lány nem tudott uralkodni az érzelmein. Megint elfogta a sírás, lábai megremegtek. Összeesett. Csak most döbbent rá igazán, hogy mit is érez Harry iránt. Az a fiú iránt, aki föláldozta életét. Bele sem gondolt, mikor cselekedett...De Hermione sem.<br />
A lány rádöbbent, hogy Harry azért akarta annyira a kelyhet, hogy még biztosabb legyen a nyerésben. Abban, hogy nem hagyja a barátait cserben.<br />
Hermione zokogott. Koszos kezeivel eltakarta arcát. Nem bírta abbahagyni. Hirtelen léptek zaja csapta meg fülét. Már az sem érdekelte, ha egy halálfaló. <br />
- Hermione - a hang tulajdonosa Ron volt. A fiú leguggolt mellé. - Mi a baj? - A lány ránézett. Ron arca sebes és koszos volt. Friss vér folyt végig állán.<br />
- Harry...meghalt - ahogy kimondta ezt a szót, még jobban sírni kezdett. Ron átkarolta. Alig bírta ki, hogy ne sírjon, így hogy Hermione-t sírni látta.<br />
- Biztos vagy benne? - Nem bírta tovább. Egy könnycsepp folyt végig arcán, ezt az egyet pedig több követte.<br />
- I-igen - dadogta a lány. - Az előbb találtam meg a napló egyik elveszett lapját. Az állt rajta, hogy aki megissza a kelyhet, pár perc múlva meghal. Harry pedig bizonyára megitta. - Néha megakadt, miközben mondta. Ron nem szólt többet. Pár percig így ültek, majd Hermione megtörölte arcát. Kibontakozott Ron öleléséből, majd felállt. Megnyalta alsó ajkát. Megint eszébe jutott Harry. Beharapta alsó ajkát, hogy ne sírjon megint.<br />
- Nézd. Megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból. Ma győzni fogunk! - jelentette ki, majd sarkon fordult és elrohant.<br />
Mikor kiért az alagútból, pálcáját szorosan fogva körbenézett, hogy ki szorul éppen segítségre. Úgy döntött, hogy most Ginny-nek segít.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
-Ugyan! - nevetett fel idegességében Voldemort. - Tudom, hogy nem ittad meg! Túl jó vagy! A lelkiismereted pedig nem bírná ki, hogy a kis Harry Potter csalással győzött!</div>
<div style="text-align: left;">
- Hiszen te annyira jól tudod, ugye?! - kiáltott fel Harry feszülten. - Képes voltál megölni Fred-et, csakhogy bizonyítsd mire vagy képes? Bosszúból talán?</div>
<div style="text-align: left;">
- Ó! - nevetett Voldemort. A nevetése most már gúnyossá vált. - Nem azért öltem meg Fred-et. Úgysem értenéd.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát magyarázd el!</div>
<div style="text-align: left;">
- Kíváncsi vagy, nemde? Nos, legyen. Tudomásomra jutott, hogy Weasley tud a kehelyről olyat, amit én nem. Kínoztam, de nem vallott. Meg kellett ölnöm. Hát nem látod, Harry, hogy aki téged véd, azt mind utoléri a halál?</div>
<div style="text-align: left;">
- Ahogy téged fog! - Harry kirántotta zsebéből a kelyhet. Voldemort szemei felcsillantak. Biztos volt a sikerében. Ugyanakkor legbelül félt is. Tudta, hogy Harry-t egyedül az vezérli, hogy megölje. Mégis meginná a kelyhet?<br />
- Jobban teszed, ha ezt átadod nekem! - nyújtotta a kezét Voldemort. Harry habozott. Nem tudta, mitévő legyen. Megigya, vagy adja át Voldemortnak? - Fordulj meg, Potter! - mondta. A fiú megfordult. Látta, ahogy a többiek minden erejüket összevetve küzdenek. Most nem hagyhatta őket cserben. - Ha nem adod át a kelyhet, rájuk szörnyű sors vár - szólt Voldemort.<br />
- Ha átadnám, akkor is szörnyű sors várna rájuk - mondta Harry. Voldemort nem válaszolt. Látszott rajta, hogy fogy a türelme, de még akkor sem ölte meg Harry-t. Várt valamire, amire Harry is rájött, de nem értette. A fiú újra a barátaira nézett. Tekintete sokáig elidőzött Hermione-n. A lány arca sebes volt és koszos. Nadrágja több helyen ki volt már szakadva. Minden erejét beleadva küzdött.<br />
- Tudod, csak sajnálni tudlak! - kiáltott fel Harry Voldemort szemébe nézve. - Nem tudod, hogy mit jelent a barátság, a szeretet. Sosem éreztél még így, és soha nem is fogsz. Lehet, hogy így győzöl, de legbelül te is tudod, hogy örökké vesztes maradsz. - Azzal odadobta Voldemort lábai elé a kelyhet. Voldemort győzedelmes mosollyal hajolt le érte. Felnyitotta, majd vett egy mély levegőt és megitta a kehely egész tartalmát. Mikor kiitta az utolsó cseppet is, félredobta, majd pálcájáért nyúlt. Harry is így tett.<br />
A fiú látta, amint Voldemort fénycsóvája találkozik az övével. Minden erejét beleadta, hősiesen küzdött. Harry látta, hogy Voldemort fénycsóvája egyre csak közeledik feléje. Hamarosan eléri, ő pedig elbukik. Ekkor hirtelen mindkettejük fénycsóvája kettészakadt. Voldemort felüvöltött. A fiú nem értette, majd hirtelen minden világos lett számára. A kehely mérgező volt; rosszul lett elkészítve, így a horcruxok, melyekben Voldemort ereje szét lett osztva, megsemmisültek. <i>Nincsenek többé.</i> <br />
Mindketten újra egymásra szegezték pálcájukat. A két fénycsóva újra találkozott, ám most Harry-é lett egyre nagyobb és nagyobb. Voldemort kétségbeesetten küzdött, de már ő maga is tudta, hogy legyőzhetővé vált.<br />
Harry fénycsóvája elérte Voldemortot. Pálcája kiesett a kezéből, ő maga pedig elterült a fekete-szürkés levelek között. Harry rezzenéstelen arccal nézett le rá. Hátán feküdt, és olyan törékenynek tűnt. Olyan volt, mintha szemeivel még most is Harry-t figyelné.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Hermione a folyóparton ült összehúzódva. Annak a folyónak a partján, ahol egykor Neville küzdött meg azokkal a különös teremtményekkel. A lány arca tele volt sebbel, ruhája sok helyen elszakadt. </div>
<div style="text-align: left;">
- Hogy vagy? - kérdezte Harry, miközben letelepedett a lány mellé.</div>
<div style="text-align: left;">
Hermione mélyet sóhajtott. - Megvagyok - vonta meg a vállát. - Örülök, hogy vége van - Hermione hangja suttogássá vált. Harry bólintott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Néhány halálfalónak sikerült elmenekülnie, de a legtöbbet elfogtuk. - Hermione csak bólintva adta a fiú tudomására válaszát. Harry néhány másodpercig egy szót se szólt. - Köszönöm - mondta végül.</div>
<div style="text-align: left;">
A lány kérdőn ránézett. - Ugyan mit? </div>
<div style="text-align: left;">
- Azt, hogy lebeszéltél arról, hogy megigyam azt az<i> izét</i>.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak az igazat mondtam. Nem tudom, hogy bírtam volna ki, hogy már nem vagy velünk - vallotta be.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ron elmesélte, hogy mennyire sírtál - Harry átkarolta a lányt, aki közelebb húzódott hozzá. </div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudtam máshogy kiadni magamból. Teljesen elgyengültem a gondolattól, hogy meghaltál - mondta Harry szemébe nézve mélyen. A fiú közelebb hajolt hozzá; olyannyira, hogy ajkuk teljesen összeért. Hermione ajkának vér és föld íze volt, de Harry-t egyáltalán nem érdekelte. Hagyta, hogy sodorja magával a bódító ár, melyet Hermione okozott neki. Még sosem érezte magát ilyen boldognak.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">VÉGE</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i><br />
<i>Köszönöm szépen, hogy eddig velem tartottatok. Már csak <b>egyetlenegy</b> bejegyzés van hátra, melyet hamarosan megírok. Hálás vagyok mindenért, amit Tőletek kaptam! Köszönöm!</i><br />
<i>Millió puszi, Ashley</i></div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-53145689182106614252015-02-03T05:50:00.000-08:002015-02-03T07:01:26.772-08:0012. fejezet<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> A SEGÍTSÉG BÁRMIKOR JÓL JÖN</span></div>
<br />
Harry-ék pálcájuk segítségével nyertek fényt a sötét alagútban, ahol alig kaptak levegőt. Olyan szagot éreztek, amely a kinti fekete fákból jött. Hát persze, hiszen ők is egy olyan fában gyalogoltak éppen.<br />
- Harry! - suttogta Hermione, majd közelebb ment a fiúhoz, hogy az jobban hallhassa. - Harry! Ezek a nyomunkban vannak! Most mit csináljunk? - Harry aprót sóhajtott, jobb kezével megdörzsölte a homlokát, majd válaszolt. Hangja tele volt bizonytalansággal.<br />
- Nem tudom. Meglátjuk, hogy mi van ennek a végén - mutatott előre mutatóujjával. - Nem kéne nagy zajt csapnunk, hiszen akkor még biztosabbak lennének abban, hogy itt vagyunk.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisJemLHRba4M_8KkpXFJpx-bMStNVNG4dRkfQ16yGEzkkruljsgKQNiym120v0zuuE8KSXlQgOUAP_KiE0aVuF06oLwsGXoNQ9D5qVsNiaSqaSUWQGCOf4dasVveazj2WoUw0j0hCGBdI/s1600/shfj.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisJemLHRba4M_8KkpXFJpx-bMStNVNG4dRkfQ16yGEzkkruljsgKQNiym120v0zuuE8KSXlQgOUAP_KiE0aVuF06oLwsGXoNQ9D5qVsNiaSqaSUWQGCOf4dasVveazj2WoUw0j0hCGBdI/s1600/shfj.gif" height="134" width="320" /></a></div>
- De hát láttak lejönni. Szerintem már elég biztosak benne, Harry - tette Neville az egyik kezét Harry vállára.<br />
- Jó. Akkor mondjátok meg, hogy mi...<br />
- Ezt nézzétek! - Luna hátrébb állt tőlük pár méterrel. Nem vették észre, hogy lemaradt, mert mindannyian Harry-re koncentráltak.<br />
Luna a pálca fénye segítségével találta meg azt, ami még közelebb vitte Harry-éket a sikerhez.<br />
- Mi a pokol ez? - kérdezte Ron, majd ő is megvilágította a pálcájával. Az alagút falán kirajzolódott egy minta; pontosabban egy kehely rajza. Luna hozzáakart nyúlni, de Ginny elrántotta a kezét.<br />
-Ne! - szólt rá. - Ne maszatold el!- Igaza volt. Mivel az alagút fala fekete földből volt, így könnyen lehetett rajzolni bele, ám ugyanolyan könnyen lehetett azt tönkretenni. <br />
- Ne! Ne hagyjuk így! Most úgysem tudunk mit csinálni vele, viszont ha elmaszatoljuk, Scabior-ék nem találják meg - mondta Hermione.<br />
- Kicsit sem lesz feltűnő, hogy a föld mindenhol egyenletes, csak itt van egy nagy paca - szólt közbe Ron.<br />
- Jaj, ugyan már! Ha szépen, egyenletesen csináljuk, a sötétben senki sem veszi majd észre! - mondta Luna.<br />
- De így meg mi nem fogjuk majd megtalálni , mikor visszajövünk! - tette csípőre a kezét Ginny.<br />
- Hallom, hogy itt vannak! Már itt vannak! Mennünk kell! - fogta meg Harry Hermione csuklóját, és elkezdte maga után húzni a lányt, de az ellenállt.<br />
- Harry, állj már meg! El kell ezt tüntetnünk! Majd vissza kell jönnünk és kiásnunk!<br />
Harry bólintott. - Jó! Viszont akkor sietnünk kell! - Elkezdték elmaszatolni a kehely rajzát, úgy, hogy csak ők tudják, hogy ott van. Pontosan ők maguk sem tudták, hogy mennyi időbe telt mire végeztek, de annyira elkenték a mintát, mintha ott sem lett volna.<br />
- Ott vannak! - hallottak egy ismerős hangot. Scabior meglátta őket. Csak a futás bizonyult a legjobb menekülésnek. Scabior-ék sokkal többen voltak; esélyük sem lett volna szembeszállni velük.<br />
Harry-ék futásnak eredtek, miközben igyekeztek kitérni a rájuk irányított varázslat alól. Próbáltak futás közben varázsolni, de nehezükre esett, ugyanis a talajból millió kis gyökér állt ki, és az egyik legrosszabb dolog lett volna, ha valamelyikük elesik.<br />
Hirtelen az út kétfelé ágazott. Harry megtorpant. Két pillanat alatt döntött; nem volt több idejük. A bal irányt választotta. Ő maga sem tudta, hogy miért, egyszerűen a megérzései alapján döntött.<br />
Harry-ék minden egyes lépéssel közelebb voltak az alagút végén pislákoló fényhez. Csak remélni tudták, hogy az alagút nem a sziget másik végére vezeti őket, vagy csak egyszerűen zsákutca az egész.<br />
<i>Nem.</i> Mikor kiértek az alagútból, ugyanott találták magukat, mint ahol lementek.<br />
- És most?- kérdezte Neville. Harry nem válaszolt, csak cselekedett. Megkerülte a fát, majd a lyukra - ahol eredetileg bementek - ráhúzta a kelyhet ábrázoló tetőt.<br />
- Harry! - suttogta Hermione. - Ez mire volt jó?<br />
- Majd később elmagyarázom! Most mennünk kell! - majd a folyó felé kezdett futni, a többiek pedig követték. Mikor megbizonyosodott, hogy a halálfalók nem láthatják, ránézett a fára. Scabior-ék az alagút bejáratánál álltak, és éppen a fedőt húzták le róla.<br />
- Nos, végre elmondanád? - tette föl a kérdését Hermione.<br />
- Azért csináltam, amit csináltam, mert muszáj volt elterelnünk a figyelmüket rólunk. Mivel nyomunkat vesztették, bár ugye, ők azt hiszik, hogy nem, így sokkal könnyebben tudunk koncentrálni másra.<br />
- De egy valamit nem értek - szólalt meg Ron. - Most ugye azért húztad vissza a tetejét, mert úgy gondoltad, hogy Scabior emlékezett rá, hogy ők nem húzták vissza, de mi igen, illetve csak úgy tettünk, akkor megint visszamennek a lyukba?<br />
- Pontosan. Bár kicsit zavaros, ahogy elmondtad.<br />
- Szerintem ígyis-úgyis visszamentek volna, hiszen hol máshol lehetne, mint odalent? - kérdezte Luna.<br />
- És mégis hol keresnék? Persze ők el fognak indulni a jobb oldali irányba, de ugyanoda jutnak, nem?<br />
- Valószínűleg. Most nincs más dolgunk, mint várni - mondta Harry.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
Pontosan maguk Harry-ék sem tudták, hogy mióta várnak, de hirtelen Scabior jelent meg. Arcán látni lehetett, hogy nem találták meg a kelyhet. Csalódott és dühös volt. Ordítozott mindenről: Harry-ről, a kehelyről, Voldemortról.<br />
Miután Scabior abbahagyta a kiabálást, vett egy hatalmas, mély lélegzetet, és elindult egyenesen, a többiek pedig követték, mint a kiskutyák a gazdájukat. Miután kikerültek Harry-ék látótávolságából, ők föltápászkodtak és elindultak az alagút bejárata felé.<br />
- Remélem, mi azért megtaláljuk - szólt Ginny.<br />
- Biztos vagyok benne! - mondta Neville.<br />
- És ha mi van, ha nem? - kérdezte Luna.<br />
- Olyan nincs - válaszolt Harry.<br />
Lent, az alagútban, Harry-ék minden egyes lépést csiga lassan tettek meg. Nagyon koncentráltak a falra, hogy pontosan hol is maszatolták el úgy, hogy ne lehessen látni, de ők tudják, hogy hol van. A pálcájukat szorosan a fal mellett tartották, hogy a fény csakis azt világítsa meg.<br />
- Itt van! - kiáltott fel hirtelen Ron. A többiek mind köré gyűltek.<br />
- És most? - kérdezte Ginny.<br />
- Ásnunk kell - mondta Harry, mire Neville visszakérdezett. - Igen. Esetleg tud valaki mást megoldást? - Senki sem válaszolt. Harry elrakta a pálcáját, de mielőtt mindenki ezt tette volna, szólt, hogy kell valaki, aki tartja, mert szükségük van elég fényre. Hermione vállalkozott. Míg a tartotta a pálcát, a többiek elkezdtek a kezükkel ásni. Legalább már öt perce ástak, mikor Ginny felkiáltott.<br />
- Mi az? - kérdezte Neville.<br />
- Beszakadt a körmöm - nézte meg a gyér fényben. - Beleütköztem valamibe. - Harry közelebbről is szemügyre vette. A fekete föld alól kilátszódott valami szürkés. Valami olyasmi, mint egy újabb ajtó. Egy újabb ajtó, mely még közelebb visz a sikerhez. <i>Ami már nincs messze.</i><br />
- Segítsetek! - szólt Harry, majd óvatosan elkezdte lesöpörni a földet, míg végül láthatóvá nem vált az ajtó.<br />
- Ó, Te Jó Ég! - mondta Hermione, majd körbemosolygott. Tudta, hogy már csak pár lépés választja el őket a sikertől.<br />
Az ajtón nem volt kilincs. Semmi sem volt. Egyedül a kelyhet ábrázoló kép, mely mindenhol felbukkant. Harry elkezdte betolni az ajtót. Nehéz volt. Alig akart megmozdulni. A többiek is bevetették teljes erejüket. Nem tudták teljesen kinyitni, de volt már elég hely, hogy beférjenek. Harry indult el elsőként. A biztonság kedvéért kezébe fogta a pálcáját, és maga előtt tartva óvatos léptekkel belépett a helyiségbe. Körbenézett. A szoba, melyben állt, kicsi volt. Olyan volt, mint egy aprócska ház,melyet a föld alá építettek. Tulajdonképpen az is volt, kivéve, hogy nem egy háznak felelt meg. A falak egykor régen még fehérek lehettek, de mostanra már színük szürkére változott. A sarkokban itt-ott felbukkant néhány pókháló, néhányukban még a megdöglött pókot is lehetett látni. Méghozzá a tüskés hátút, melyekkel Harry-ék is találkoztak.<br />
A szoba közepén egy kis körszőnyeg volt, melyet befedett a por és a kosz. A szobában két nagy, fekete tükrösszekrény állt, és egy fotel.<br />
Harry elindult az egyik szekrény felé. Akkorra már a többiek is mind a szobában álltak, és furcsállva néztek körbe.<br />
Harry megállt a szekrény előtt, majd kinyitotta. Telis-tele volt vázákkal, összegyűrt papírokkal. Harry keresgélni kezdett. Szemügyre vette a vázákat, de egyikük sem a kehely volt. Átnézte az egész szekrényt, de semmit sem talált. Hermione eközben a másik szekrényben keresgélt, a többiek pedig a szobát fésülték át.<br />
Hirtelen Hermione felkiáltott. - Itt van! Harry! Itt van! Nézzétek! - mutatta fel. A kehely aprócska volt, és üvegből állt. Benne pedig ott volt az a bizonyos folyadék, mely halhatatlanságot ígér. És annak, aki pedig elakarja pusztítani, meg kell halnia.<br />
Harry kivette Hermione kezéből a kelyhet, majd szemügyre vette.<br />
- És most mi legyen? Harry, nehogy megidd! - mondta Ron.<br />
- Eszem ágában sem volt. Ebben Mr. Freese nővére sem volt biztos.<br />
- Mármint miben? - kérdezte Ginny.<br />
- Abban, hogy tényleg sikerült. Lehet, hogy elrontották valahol. Lehet, hogy az hal meg, aki megissza. Pár oldal hiányzik a naplóból. Nem lehetünk biztosak semmiben sem.<br />
- De akkor mit csináljunk vele?<br />
- Visszavisszük a Roxfort-ba. Dumbledore tudja majd, hogy mit tegyünk vele.<br />
- Add ide! Majd én elteszem - vette ki Hermione a kezéből, és elrakta a táskájába.<br />
- Jó. Induljunk! - szólt Ron. Úgy tűnt, hogy ő örül a legjobban, hogy indulhatnak haza. Azonban mikor kiértek az alagútból, valami más fogadta őket, mint amire számítottak.<br />
Odakint halálfalók harcoltak a Roxfort-i diákokkal és tanárokkal egyaránt. Voldemortot és Dumbledore-t azonban egyikük sem látta köztük.<br />
- Itt meg mi a fene folyik? - kérdezte Ron.<br />
- N-nem tudom - mondta Ginny. - De több halálfaló van a szigeten, mint akiket láttunk. És...hogy kerülnek ide a többiek?!<br />
A következő pillanatban Seamus jelent meg. Arca piros volt, ki volt melegedve, és úgy tűnt, hogy az izgalom teljesen átjárta a testét.<br />
- Seamus! - kiáltották egyszerre.<br />
- Te meg mit keresel itt? Illetve nem... <i>Ti</i> mit kerestek itt? - kérdezte Neville.<br />
- Dumbledore küldött minket! Tudta, hogy szükségetek lesz ránk! Csak hát... idő volt, mire ideértünk. - Harry körülnézett. Végigvezette minden a tekintetét. Bármerre nézett, egy csapat roxforti diákot látott harcolni halálfalókkal. Mindannyian hősiesen küzdöttek.<br />
- Dumbledore nincs itt? - kérdezte Ron.<br />
Seamus szomorúan megrázta a fejét. - Meghalt. Ahogy Piton is - a mondat végén elcsuklott a hangja.<br />
- Hogy...hogy történhetett ez? - tette fel a kérdést Harry.<br />
- Piton megölte...Dumbledore-t. Így Voldemort teljes bizalmát elnyerte, de ez nem tartott sokáig, ugyanis pár nappal később Piton is meghalt. Voldemort megölte a bodzapálcáért.<br />
- Most hol van? A szigeten?<br />
- Nem láttam - csóválta meg a fejét Seamus. - Mennem kell! - rohant el, hogy segítsen a többieknek.<br />
- Biztos, hogy a szigeten van - mondta Harry. - És én meg fogom találni! - állt föl, majd maga sem tudta, hogy merre, de elindult.<br />
- Harry, várj! Mit akarsz tenni? - szaladt utána Hermione.<br />
- Add ide a kelyhet!<br />
- Tessék? - döbbent meg a lány.<br />
- Hermione. Add ide! Sietnem kell! Le kell győznöm Voldemortot! Nincs semmire sem időnk.<br />
- Nem! Nem hagyom, hogy megidd! Lehet, hogy te halnál bele! Nem emlékszel? Te mondtad, hogy hiányzik pár oldal és...<br />
- Nem érdekel. Csak így vagyok biztos a sikerben. Nem veszíthetek, Hermione! Most nem!<br />
- De ne csalással akarj nyerni! - szólt a lány.<br />
- Hermione, ez nem csalás.<br />
- De! De az! Mert nem a puszta erőddel nyersz. Olyan vagy, mint Voldemort. Ő is nézd meg mit csinált! Sokkal gyengébb lenne, ha az élete nem lenne szétválasztva Horkruksokban. <br />
- Hermione. Add ide a kelyhet! - mondta kemény hangon a fiú. Hermione most nem állt ellen. Csalódott sóhajjal Harry kezébe adta.<br />
- Gondold át! - szólt, majd hátat fordított neki, és elrohant, hogy segítsen harcoló barátainak.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
Maga Harry sem tudta, hogy pontosan mióta ment össze-vissza a szigeten. Ő sem tudta, hogy hova vagy miért megy, egyszerűen ment megérzései alapján.<br />
- Harry Potter! A kis túlélő! Hát mégis jöttél meghalni? Gyenge vagy... és az is maradsz - mondta Voldemort. Harry mögött állt, aki a hirtelen hangtól összerezzent. Voldemorton látszott, hogy biztos a sikerben.<br />
- Tudatában vagyok annak, hogy nálad van a kehely. Add hát szépen ide! - nyújtotta a kezét. - Vagy ha nem...végig kell nézned, ahogy a barátaid szenvednek, és csak azután öllek meg. Választhatsz - suttogta.<br />
- És mi van, ha már rég megittam? - kérdezte gúnyos mosollyal Harry. <br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<br />
<br />
Hermione a hirtelen ötlettől vezérelve hátat fordított a csatának, és ész nélkül rohanni kezdett az alagút felé. Biztos volt benne, hogy csakis rossz vége lehet, ha Harry megissza a kelyhet. Berontott a kis szobába, majd abban a szekrényben kezdett kutakodni, ahol azt az előbb Harry tette. Széttúrt mindent. Minden egyes összegyűrt papírt átnézett, átolvasott. Majd keze ügyébe került a kiesett lapok egyike.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>1957. június 26.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kedves Naplóm!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ámbár sikerült elkészíteni a kelyhet, mégsem az lett a végeredmény, amit vártunk. A kehely mérgező, így aki megissza, pár percen belül meghal. Így se lett olyan rossz, mert a hatalomra törő gonoszokat megállíthatjuk!</i></div>
<br />
Hermione felsikított. Keserves sikoly tört elő belőle, és csak remélni tudta, hogy Harry nem itta meg a kehelyben lévőt.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Igen, én is tudom, hogy mennyit késtem, de most nagyon magam alatt vagyok. Ezt most hagyjuk is.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Elérkeztünk a történet utolsó részéhez. Kicsit szomorú vagyok, ugyanis nem minden úgy alakult a történetben, ahogy elterveztem, de később rájöttem, hogy a befejezés, amit elgondoltam, jobb, mint az előző. Már csak egy epilógus van hátra, amit igyekszem hamar hozni. Köszönöm minden Olvasómnak, aki eddig is velem volt, és velem együtt fejezi be a történetet! Az új blogom már kész, hamarosan meg is osztom veletek a linkjét! </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Xx Ashley</i></div>
<br />---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-41772062403974240452015-01-06T06:06:00.001-08:002015-02-02T10:06:43.824-08:0011.fejezet<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">MÁR TUDJÁK, HOGY ITT VAGYUNK</span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Ne mozdulj! - suttogta a fiú. Szemével egyenest a halálfalókra nézett. Öten voltak. Voldemort azonban nem volt velük, ami Harry-éknek is feltűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ott nem Scabior? - mutatott a távolba Hermione.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry bólintott. - De. Voldemort őt küldte saját maga helyett. Csodálom, hogy még nem bukkantak a nyomunkra. Se Dumbledore.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy ő már a szigeten van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghdzfgFd3V1kSvlQoSBMbu1URWt4yWDg1vKd-Ce0CqHVERln3-Nu4Kef6JhLWmYNQzbjY1XispgEyKXtgASkjr3nxtuSy9IRt4eX45SMi_yy7MrYVGRChoCpfTKoga-RsVxm9SKb_fP9k/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghdzfgFd3V1kSvlQoSBMbu1URWt4yWDg1vKd-Ce0CqHVERln3-Nu4Kef6JhLWmYNQzbjY1XispgEyKXtgASkjr3nxtuSy9IRt4eX45SMi_yy7MrYVGRChoCpfTKoga-RsVxm9SKb_fP9k/s1600/giphy.gif" height="129" width="320" /></a>- Vagy éppen a Roxfort-ot védi. Voldemort-nak megvan az esze. Tudja, hogy elsőként Dumbledore-hoz mentünk, és tudja, hogy a kelyhet keressük - suttogta a fiú. Miközben beszélt, nem nézett a mellette didergő lányra, végig Scabior-t figyelte, aki megállás nélkül mondta a magáét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sosem fogja be a száját? - kérdezte unott hangon Hermione. Harry felsóhajtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, nyilván előbb akarják megtalálni, mint mi. Képzeld csak el, hogy Voldemort mit tenne velük, ha a tudtára jut, hogy én már réges-rég elpusztítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És már nem is élsz...- suttogta a lány, de Harry alig hallotta, így visszakérdezett. - Semmi - rázta meg a fejét. A lány tudta, hogy Harry senkinek sem fogja hagyni, hogy elpusztítsa, csakis ő teheti meg. Azt is nagyon jól tudta, hogy a fiú csak óvni próbálja őket ezzel, de igazából egy részüket elpusztítja a kehellyel együtt - azt a részüket, amiben Harry szeretetét őrzik. A fiú nyilván elfelejtette, hogy a kehely elpusztítása egy életet kér cserébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csendet egy sikítás törte meg. Épp olyan, mint amilyet az az ág adott ki ma, mikor Harry rálépett.<i> Mindenki</i> a hang irányába fordult.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ron éppen a fülét fogta, hogy ne hallja ezt a borzalmas hangot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ron! - kiáltott fel a lány, épp csak annyira, hogy csakis ők hallhassák. A hang hirtelen abbamaradt. Az ágból elkezdett kifolydogálni a fekete folyadék, éppúgy mint pár órával ezelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit keresel itt? - kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel, de választ ugyan nem kapott rá. A fekete csuklyás alakok mind feléjük néztek. Bár nem láthatták őket, attól még mindent hallottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi volt ez? - kérdezte Scabior. Senki sem adott választ neki, majd egy halálfaló kivált a tömegből és elindult Harry-ék felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maradj! Majd megnézem én! - utasította Scabior. Elindult a halálfaló után, aki csak bólintott, és visszaállt a többiek közé. Scabior egyre közelebb ért hozzájuk, Harry-ék pedig nem mozdultak. - Itt senki sincs, hacsak nincs levédve ez a terület - Scabior a pálcájáért nyúlt, azonban egy újabb sikítás hallatszott; ezúttal az ellenkező irányból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy gally volt, Scabior. Valószínűleg az előbb is én léptem rá - szólt az egyik, majd fölemelte az előbb említett dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máskor jobban figyelj! Nem állhatunk meg folyton minden hibátok után! - Scabior hátat vetett Harry-éknek és visszaindult a halálfalókhoz. - Most pedig induljunk! Nem találhatja meg más előttünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint Scabior-ék kikerültek Harry-ék látó- és hallótávolságából, egymás szavába vágva kezdtek hadarni mindenről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ron! Mégis miért jöttél? Miért nem tudtál nyugton maradni a sátradban? - támadta le Hemrione Ron-t, akin látszott, hogy nagyon sajnálja az előbb történteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtam aludni, és hallottam, hogy ti ébren vagytok. Ez olyan nagy bűn? - Ron felemelte a hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fejezzétek be! Mindketten! Ron nem tehet róla! Te is ugyanúgy ráléphettél volna!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry - kezdte a lány-, úgy látszik te nem fogod fel a helyzet komolyságát! Ha az a halálfaló nem lép rá arra az ágra, és az a valami nem kezd el ordítani, most végünk lenne!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj, Hermione! Feltudom fogni a helyzet komolyságát - Harry hangja rideg és halk volt, de a hármójuk között lévő csendben tisztán hallatszott. - Hagyjuk ezt abba! Inkább feküdjünk le mindannyian. Nekem éppen elég volt ebből a napból!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
- Harry! - mondta ki a fiú nevét valaki egymás után többször is, miközben egyik vállát rázva ébresztette föl. Harry lassan kinyitotta a szemét, de a fény, amely a sátor nyílásán beáramlott, túl erős volt még neki, így ledőlt, és lassan újra megpróbálkozott szemhéja felnyitásával. Harry fölött Ginny térdelt, jobb kezével erősen szorítva vállát, ugyanis baljában a pálcáját szorongatta. - Harry! Na végre! Egy ideje már próbállak fölkelteni! - A fiú összeráncolt szemöldökkel meredt Ginny-re. A lány vörös haja tiszta kosz volt; tele volt fűvel és levéllel, de úgy tűnt, nemigen érdekli ez. - Harry, képzeld! Halálfalók vannak a szigeten! - A lány hangjában izgalom és félelem érződött egyaránt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megláttak minket? - tette föl a kérdést rögtön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Csak éppen Neville-lel kerestük az utat, hogy majd merre menjünk, amikor meghallottuk, hogy mögöttünk jön valaki, így bemenekültünk a fák közé és elbújtunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt jó ötlet elindulnotok így. Le kéne szoknotok erről, csakúgy mint Ron-nak. Ginny, szerinted mi történt volna, ha azok meglátnak?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom és sajnálom, de...Harry! Gondolkodj már! Nem vagyunk egyedül. Lehet, hogy Voldemort is itt van valahol! - mondta, miközben leült a fiú mellé, és kivett egy almát a zsákjából, majd kérdőn mutatta felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodtan - vonta meg a vállát, Ginny pedig jóízűen beleharapott. - Hol vannak a többiek? - kérdezte a fiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kint beszélgetnek - Harry feltápászkodott, majd kiment a sátrából, a lány pedig követte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindannyian odakint ültek és éppen nevettek valamin. Harry egy kicsit megkönnyebbült, hogy még megmaradt a jókedvük, azok után, hogy látták, nem egyedül keresik a kelyhet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Min nevettek? - kérdezte mosolyogva, miközben körbenézett a társaságon. Hermione Ron mellett ült, aki a tenyerébe támasztott állal hallgatta Neville-t. Luna szorosan Neville mellett ült, de úgy tűnt, hogy a fiút ez egy cseppet sem zavarja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neville éppen egy gyerekkori történetét meséli - magyarázta Hermione, majd visszafordult a mesélő fiúhoz, aki a történetmesélés közben is nevetett, így néhány szavát alig lehetett érteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor Neville a történet végére ért, elcsendesedett, majd hanyatt vetette magát és felsóhajtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom, Ginny már elmondta a reggeli kis kalandunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - bólintott Harry. - Viszont én már előbb tudtam, mint ti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hogy érted? - kérdezte Ginny, aki még mindig Harry mellett állt, és az almán csámcsogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy, hogy tegnap, mikor ti már lefeküdtetek, Hermione, Ron és én még fent voltunk. Beszélgettünk és akkor láttuk meg őket - Harry tudta, hogy nem a teljes igazságot mondta el nekik, de nem akarta elmesélni azt, ami valójában történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem szóltatok? - kérdezte szemrehányóan Ginny.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi szólni akartunk, de nem pont akkor. Reggel akartuk elmondani - Harry kisebb szünetet tartott. - A franc gondolta, hogy elindultok felderítőútra!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De annak is meglett a maga sikere - szólalt meg Neville, miközben feltápászkodott és leporolta fekete nadrágját. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hogy érted? - kérdezte Luna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, miután Ginny-vel bemenekültünk a fák közé, Ginny mondta, hogy így nem lesz jó, mert biztos meglátnak, szóval beljebb mentünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És akkor láttuk meg a nagy fát - vette át a szót Ginny.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen nagy fát? Gyertek, megmutatom! - indult el Neville, de Harry visszarántotta. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj! Onnan szeretném folytatni tovább az utat, szóval szedjük össze a cuccainkat, mert nem szeretnék időt vesztegetni azzal, hogy most itt hagyjuk és később visszajövünk értük. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Miután Harry-ék összeszedték mindenüket és úgy érezték, hogy képesek mindannyian nekivágni az útnak, elindultak. Neville mindeközben végig magyarázott össze-vissza mindenről. Arról például, hogy reggel láttak egy pókot menni, de szerencsére az nem vette észre őket, így tüskék nélkül megúszták.</div>
<div style="text-align: left;">
Úgy tűnt, Ginny sokkal magabiztosabb, mint Neville, így ő ment elől és ő figyelte az utat, míg a fiú mesélt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez az! - állt meg Ginny hirtelen egy hatalmas fa mellett. A fa csak magasságban különbözött a többitől: ugyanolyan fekete és büdös volt, viszont sokkal nagyobb. </div>
<div style="text-align: left;">
- És? - tette föl a kérdést Ron. Ginny felmutatta az egyik mutatóujját, jelezve ezzel, hogy várjanak, majd leguggolt és a fekete, elszáradt leveleket elkezdte arrébb söpörni kezeivel. Végül mindenki számára láthatóvá vált, hogy mit fedtek a levelek. Egy hatalmas fekete lyukat a fa gyökereinél, ami le volt fedve egy kelyhet ábrázoló fedéllel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez meg mi? Gondoljátok, hogy itt van a kehely? - kérdezte félig boldogan félig gyanakodva Luna.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az túl egyszerű lenne - szólt Hermione.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem, Scabior erre láttam őket - hallottak Harry-ék egy ismerős hangot. Annak a halálfalónak a hangját, aki tegnap rálépett az ágra, így megmentve őket a lebukástól. Most azonban észrevette őket, a többiek pedig követik.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól van! - Scabior hangja egyre erősebb lett, minden egyes közeledő lépését tisztán lehetett hallani. - Biztos vagy benne, hogy Harry Potter-t láttad? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen - bólintott a halálfaló. Harry-nek pedig minden világos lett: ő ment most legutolsóként, és nyilván az egyikük meglátta őt és követni kezdték.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én itt senkit sem látok - mondta Scabior. Persze, hogy nem láthatott, hiszen Harry-ék már rég a lyukban voltak. - Ez meg mi? - kérdezte letérdelve a földre, miközben a lyuk fedelét nézte; pontosabban a kelyhet ábrázoló mintát. A halálfalók rögtön ott termettek és lehúzták a tetőt, így láthatóvá vált számukra a lyuk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Itt van a kehely! Ha igaz amit mondtál, akkor Potterék már rég előttünk járnak! Indulás utánuk! - mutatott a lyukra, és az első halálfaló már bele is ugrott, így elveszve a lyukban terjengő sötétségben.</div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<i>Drága Olvasóim!</i><br />
<i>Nagyon köszönöm, hogy ilyen türelmesek vagytok. Köszönöm a 3 oklevelet, melyet a blog nyert és köszönöm a két díjat. Tényleg leírhatatlanul hálás vagyok ezekért!</i><br />
<i> Előre leszögeznék valamit, hogy informáltak legyetek a blog jövőjével kapcsolatban. Ugye van a felvételi, amit a nyolcadikosok írnak, méghozzá jövő hét szombaton!!! Előre félek, komolyan. Addig ne nagyon számítsatok új részre. Lehet, hogy összeszedem magam és megírom hétvégén, de ez nem biztos! Viszont két hét múlva már nem kell erre figyelnem és lesz elég időm a blogra!</i><br />
<i>XxAshley</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<br />---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-61762992544138253082014-12-26T07:53:00.001-08:002015-02-02T10:06:32.269-08:0010.fejezet<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: x-large;"> N<span style="font-family: inherit;">EM VAGYUNK EGYEDÜL</span></span></span></div>
<br />
<span style="font-family: inherit;">Harry látta, hogy Neville-t megviselte ez az egész. És bár a fiú erről egy szót sem szólt, látni lehetett rajta. Harry hátrafordult. Neville jobb oldalán Ginny ment és végig viccekkel szórakoztatta, balján pedig Luna ballagott, láthatóan nagyon elmerült a gondolataiban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Megint azon gondolkozol, hogy ez a te hibád? - kérdezte Hermione. Harry összerezzent. Nem szerette, mikor a lány a semmiből hirtelen felbukkant.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkQlj_OnhZG_zFBNXNS1aYKi0pBydJkRg2CDhN7Y72L2Sg4QaRjPSknfIXnrdsK7nitTGTPt9nCQ08LoJYBuqxOPIIbAlW-ayYgeHyqS61-vIW43vjvTt-wJldkqpjf8syM5OB5aYRq24/s1600/98.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkQlj_OnhZG_zFBNXNS1aYKi0pBydJkRg2CDhN7Y72L2Sg4QaRjPSknfIXnrdsK7nitTGTPt9nCQ08LoJYBuqxOPIIbAlW-ayYgeHyqS61-vIW43vjvTt-wJldkqpjf8syM5OB5aYRq24/s1600/98.jpg" height="150" width="200" /></a><span style="font-family: inherit;"> Harry nyelt egyet. Tudta, nagyon is jól tudta, hogy Hermione milyen választ vár. Csakhogy nem az volt az igazság. Harry tényleg ezen törte a fejét. Ha egyedül jött volna, akkor most Neville nem lenne ilyen állapotban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Ne is válaszolj! - mondta a lány, majd felsóhajtott. - Már mondtam, hogy ezt ne így fogd föl! Lehet, hogy most Neville teljesen kivan, de hidd el, idővel megnyugszik. Már csak azért is, mert elmondhatja, hogy túlélte!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Hermione, te nem érted! Nem érted, hogy nekem ez milyen. Látni, hogy Neville ennyire rosszul érzi magát, és hogy...hogy minden az én hibám! Le kellett volna beszélnem őket erről! És titeket is!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Megpróbáltad. És lássuk be, semmire sem jutottál volna! Mert egy csapat vagyunk! És már mondtam. Ha valami bajod esne és nem vagyok itt, mert féltem, akkor tudod, hogy mennyire rosszul éreztem volna magam - Hermione kifújta a levegőt és szünetet tartott, majd folytatta, miközben a földet nézte, hogy hová lép. Harry tekintete Ron-t követte, aki elől ment és a táblát kereste, melyet reggel mutatott meg neki. - Ne emészd magad! Sose hagyunk cserben, ezt ne felejtsd el! - Hermione elégedett volt utolsó mondata után. Látta a mellette haladó fiún, hogy most elgondolkozott mondandóján. Pár perc szünet után Harry halkan megköszönte.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Szívesen - mondta a lány. - Csak az igazság beszélt belőlem - Harry látta, hogy a lány még mondani akar valamit, de már nem volt alkalma rá, ugyanis Ron felkiáltott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Gyertek! Itt van! - mutatott az egyik szénfekete fára, melyen ott virított egy szürke tábla.<span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""> A feliratot alig lehetett elolvasni, sőt! Harry-ék azt se tudták, hogy pontosan milyen nyelven van írva. Harry leguggolt, majd kutakodni kezdett hátizsákjában.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- A naplót keresed? - érdeklődött Ron, bár tudta jól a választ, mégis megkérdezte.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Igen. Hátha bele van írva valami.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Szerintem biztos! - Mondta Luna, akit most hallottak először hosszú percek múlva megszólalni. Mindenki ránézett, kivéve Harry-t. Ő tovább kutakodott a napló után, míg végre a keze ügyébe került. Lunára nézett, aki arról magyarázott, hogy Mr. Freese nővére ötlete volt elrejteni a szigeten a kelyhet, tehát ő írhatta, azért, hogy megfélemlítse a betolakodókat. Harry elgondolkozott. Volt valami igazság amit Luna mondott. Viszont Mr.Freese nővére nem gondolt abba bele, hogy olyanok, mint Voldemort, nem fognak megijedni egy vacak táblától. Harry kinyitotta a naplót, és lapozgatni kezdte, miközben mindenki köréje gyűlt. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""> - Állj csak meg! - szólt rá Hermione. - Vissza! - utasította, Harry pedig engedelmeskedett, és visszalapozott egyet. Hermione megrázta a fejét. - Nem, még egyet!</span></span><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""> - Amint a fiú visszalapozott, Ron már olvasta is föl a naplót. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- <i> ,,Biztos vagy benne, hogy képes leszel-e végigcsinálni? Bízol a képességeidben? Lehet, hogy erős vagy, de a lelked mélyén te is tudod, hogy nem fogod túlélni, ami az erdő sűrűjében vár. Ez csak a kezdet volt!"</i></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><i> </i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Harry vé<span style="font-family: inherit;">gigvezette a tekint<span style="font-family: inherit;">etét mindenkin<span style="font-family: inherit;">, hogy <span style="font-family: inherit;">megbizonyosodjon a többiek álla<span style="font-family: inherit;">potáról, de senkiről sem tudta me<span style="font-family: inherit;">gmondani, hogy mit gondol</span>. <span style="font-family: inherit;">Talán féltek, de a fiú semmi jelét sem látta az arcukon. Ginny köhintett egyet.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">- Nos, akkor mi legyen? - kérdezte. - Indulhatunk tovább? - Harry rán<span style="font-family: inherit;">ézett a lányra. Ginny-n látszott a türelmetlenség<span style="font-family: inherit;">. Alig várta, hogy végre elindulhassanak, vagy inkább csak <span style="font-family: inherit;">a hazaindulás pillanatát várta; Harry nem tudt<span style="font-family: inherit;">a eldönteni.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">- Persze - mosolygott <span style="font-family: inherit;">Neville. Nem az a kellemes, boldo<span style="font-family: inherit;">g mosoly volt, inkább<span style="font-family: inherit;"> </span></span>ide<span style="font-family: inherit;">gessége leplezése miatt mosolygott. <i>Álca.</i></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><i>-<span style="font-family: inherit;"> </span></i><span style="font-family: inherit;">Rendben<span style="font-family: inherit;"> -<span style="font-family: inherit;"> bólinto<span style="font-family: inherit;">tt Harry, majd elindult<span style="font-family: inherit;">.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"> ***</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">A fák egyre nagyobbak lettek és egyre kellemetlenebb szagot árasztottak, de Harry-éket egy cseppet sem érdekelte ez a szag. Jobban frusztrálta őket a tegnapi pókokkal való találkozás.<i> Esteledett. </i>Harry-ék tudták, hogy a legveszélyesebb élőlények ekkor jönnek elő. Mindannyian számítottak arra, hogy ma este megint találkozhatnak valami <i>újjal</i>. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">Harry rálépett egy ágra, ami a talpa alatt kettétört. Normális esetben az ág reccsenő hangot adott volna ki, de ez a <i>valami</i> sikoltott. Borzasztó volt a fülnek. Mintha egy ember kínzó fájdalmakat élne át, és sikítással próbálja enyhíteni fájdalmát.</span></span><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""> A sikítás hirtelen abbamaradt. Harry óvatosan felemelte lábát, majd lerakta a földre, miután megállapította, hogy nincsen semmi a talpa alatt.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Jól hallottam, hogy sikított az ág? - kérdezte Ron tágra nyílt szemekkel, miközben fejét ide-oda kapkodta, próbált mindenkire nézni, de senki sem viszonozta a nézést. Csak Harry-re meredtek döbbenten.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- I-igen. Harry, csináld újra! - szólt Hermione. Harry nem tiltakozott, csak bólintott egy aprót a fejével, mély lélegzetet vett, majd újra rálépett.<i> Semmi</i>. Egyszerűen semmi sem történt. Luna elvette kezeit a füleitől, majd Harry-hez lépett, lehajolt, majd kezébe vette az ág egyik részét. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Csöpög róla...valami - szólt Ginny halkan, szinte már suttogva. Luna már nyújtotta ki mutatóujját, hogy a folyadék rácsöpögjön és megtudja nézni, mi is az pontosan, de Harry elrántotta a kezét.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Ne! Nehogy megpróbáld! Fogalmunk sincs, hogy ártalmas-e, mint ahogy a vízről sem tudtuk, hogy éget!</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Bocsánat! - szabadkozott a lány.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">Harry jobban szemügyre vette az ágról lecsöpögő folyadékot. Fekete volt, akárcsak a fa, melyről leesett. Az ág belsejéből jött. Mintha...mintha csak a vére lenne.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Ez lehetetlen! - kiáltott fel Harry. Őszintén szólva, a fiú magában akarta kimondani a szavakat, mégis hangosan törtek föl torkából.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Micsoda? - kérdezte Neville. Közelebb lépett, majd jobban szemügyre vette az ágat. - Teljesen olyan, mintha a vére lenne, nem igaz? Mintha...érezne. Élne. Akárcsak egy ember!</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Bizony. Szerintetek ez a <i>valami</i> él? Pontosabban élt? - kérdezte Ron, miközben az állát vakargatta.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Elképzelhetőnek tartom - szólt Ginny. - Nem nézzük meg, hogy így van-e?</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Azt akarod mondani, hogy törjünk le még egy ágat? - tette fel a kérdést Hermione.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Igen. Igen azt!</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...- vallotta be Hermione.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Miért? - kérdezte Luna, aki még mindig az ágból csöpögő fekete ,,vérrel" volt elfoglalva.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Hermione-nak igaza van! Nem kéne magunkra haragítanunk a fákat is! - nevetett idegesen Ron, bár ő maga is tisztában volt vele, hogy talán igaza van ezzel kapcsolatban. Harry eldobta az ágat, majd szembefordult a többiekkel.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Mi legyen? Maradjunk itt éjszakára, vagy keressünk másik helyet? - ajánlott fel két lehetőséget. A többiek összenéztek, kivéve Lunát, aki még mindig az ágat figyelte, amely a földön hevert tőlük pár méterre. A fekete folyadék egyre csak folyt ki belőle, beterítve a körülötte lévő területet.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- A második - mondták egyszerre. Harry felnevetett.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Valahogy erre a válaszra számítottam.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">***</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">Harry-ék pár méter megtétele után találtak egy megfelelő helyet maguknak. Miután levédték a területüket, úgy döntöttek, hogy rögtön alszanak. Főleg Neville, aki azt mondta, hogy jobb ha kialussza magából a mai nap borzalmait. Egy valaki azonban nem tudott aludni. Harry leült a pokrócra, amit Ginny terített még le a földre. Kellemesen meleg volt, ahhoz képest, hogy jó ideje a hideg földön hevert. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">Harry maga elé nézett. Mélyeket lélegzett; jólesett neki a friss, hideg levegő. Hirtelen Hermione telepedett le mellé. Nem szólt, csak a fiúra mosolygott. Percekig ültek így, némán. Harry-nek jólesett a csend, ami körülvette őket. Érezte a lány parfümjét. Szerette azt az illatot. Gyümölcsös volt; Hermione mindig olyat használt.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Szerinted képesek leszünk megszerezni a kelyhet, anélkül, hogy valaki megsérülne? - kérdezte Harry.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Igen. De Harry - a lány felsóhajtott, majd folytatta -, már mondtam, hogy ne ezen rágódj! Inkább azon, hogy mi van, ha Dumbledore utolér minket. Bizonyára már a szigeten tartózkodhat! </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Ssssh - szólalt meg hirtelen a fiú. Hermione összeráncolt szemöldökkel meredt a fiúra, aki felemelte kezét, és mutatóujjával a távolba mutatott. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Jön valaki!</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">Hermione elnézett abba az irányba. Senkit sem látott. Már szólni akart a fiúnak, hogy nyilván a tegnap esti pókok mozgását halljuk, de hirtelen megjelent egy árnyék. <i>Valakik</i> árnyéka. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">- Halálfalók! - suttogta a lány.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">Sziasztoook!</span></span></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek. Tudom, kicsit elkéstem ezzel, de nem baj. :)</span></span></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class="">Fogalmam sincs, hogy mikor jön a kövi rész, de IGYEKSZEM! Ugyanis a kövi rész fele majdnem kész. Viszont semmi sem akarok ígérgetni, ugyanis felvételire készülök, nekem pedig nagyon fontos, hogy jó suliba vegyenek föl.</span></span></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><i>Xx Ashley</i></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="" id="result_box" lang="ka"><span class=""><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><i> </i></span> </span></span></span></span></span></span></span></div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-67214230488692805152014-12-14T03:05:00.000-08:002015-02-02T10:06:17.448-08:009.fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">VÉRVÖRÖS</span></div>
<br />
Harry különös hangra ébredt. Nem tudta megállapítani, hogy pontosan mit is hall. Szemeit még csukva tartotta, mert érezte, hogy tudna aludni. Azonban a hang csak nem akart abbamaradni. Harry lassan kinyitotta a szemét. A napsugarak fénye túl erős volt még ahhoz, hogy rögtön kinyissa. Mikor végre tisztán látott, és szemét is ki tudta nyitni teljesen, körbenézett. A hely, ahol letáboroztak erre az éjszakára, nem is tűnt már annyira félelmetesnek. Persze, azt el kell ismerni, hogy így sem volt szívmelengető látvány. Harry a sátorban alvó társaira nézett. Mindenki olyan békésen aludt; egy valakit kivéve. Ron nem volt ott. Harry összeráncolt szemöldökkel nézett az üres helyre. Talán hazahoppanált volna? Biztosan nem, hiszen ez nem ilyen egyszerű.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhd1qizu-pcm6Kj6d8iAlcPYoxRc0Cr1WP1OQAPbQVU0uTBy_vQJR9INJJoABCMjjqf08MsKrOhxy92JjHRJQaRz-k3zBxrVgGHTI2-iBO93zRbB6uBkus3N9g2TLc3EWruU22kJ_NX1E/s1600/soul_by_adavidoff1-d4fp9fh.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhd1qizu-pcm6Kj6d8iAlcPYoxRc0Cr1WP1OQAPbQVU0uTBy_vQJR9INJJoABCMjjqf08MsKrOhxy92JjHRJQaRz-k3zBxrVgGHTI2-iBO93zRbB6uBkus3N9g2TLc3EWruU22kJ_NX1E/s1600/soul_by_adavidoff1-d4fp9fh.jpg" height="125" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kép nem saját munka!</td></tr>
</tbody></table>
Harry felvette fekete pulóverét, majd úgy döntött, hogy megkeresi barátját. Ő sem tudta ugyan, hogy merre menjen, vagy hogy van-e értelme egyáltalán a keresésnek. Elnézett arra, ahol tegnap a pókokkal találkozott. Nem. Ron biztosan nem arra ment el. Harry megfordult és elindult az ellenkező irányba. Még ő maga sem tudta, hogy pontosan hová tart, csak ment egyenest előre. Az összes fa, melyek mellett elhaladt, fekete volt, ám egyiken sem látott mozgást. Neville-nek talán igaza volt. Ezek csak este jönnek elő. Kész szerencse!<br />
Harry egy folyóhoz ért. Bár inkább tűnt pataknak - egy nagyobb pataknak -, de nem az volt. A víz furcsa módon tiszta volt; az aljáig le lehetett látni. Mikor Harry észrevett valami, vagy inkább valaki ismerőst elmosolyodott.<br />
Ron ott állt a kis folyó közepén. Csupasz felsőteste vizes volt. Új, tiszta ruhái Harry mellett feküdtek.<br />
- Jó reggelt, Harry! - kiáltott fel a vörös hajú fiú, majd játékosan megcsapkodta a víz felszínét.<br />
<i>Különös, hogy ennyire jó kedve van - gondolta Harry.</i><br />
- Neked is, Ron! - mosolygott. - Mire ez a nagy jókedv?<br />
Ron még mindig a víz felszínével játszott. - Nem is tudom. Csak próbálom...elterelni a figyelmemet. Nehéz beismerni, de...félek egy kicsit.<br />
- Mindannyian félünk, Ron. Ez nem szégyen. Én sem tudom, hogy mi várhat ránk. Sőt, az is lehet, hogy a közeledben úszkál valami, és csak arra vár, hogy lecsaphasson rád. - Harry ezt viccnek szánta, bár ő maga is tudta, hogy igaza lehet.<br />
Ron szemei tágra nyíltak, ajkai meg-megremegtek. - Hogy mi van?<br />
- Jaj, nyugodj meg! Most csak kitaláltam ezt.<br />
Ron nem válaszolt rá. Csönd telepedett kettejük közé. - Na és veled mi van? Hogyhogy utánam jöttél?<br />
- Nem is tudom. Azt hittem történt veled valami.<br />
- Történt is. Képzeld, Harry, megtaláltam az utunkat. - Harry nem értette meg rögtön, hogy vörös hajú barátja mit ért az utunk alatt. - Arra kell mennünk - mutatott a háta mögé. - Van arra valami kiírva, gondolom nem a véletlen műve.<br />
- Mi van kiírva? - kérdezte Harry, miközben bakancsával odébb rúgott egy jókora követ.<br />
- Nem tudom. Valami furcsa tájföldiírásnak tűnik. Hermione csak tudja - magyarázta Ron.<br />
- Nem gondolod, hogy vissza kéne mennünk? - kérdezte Harry, mire Ron csak bólintott, majd elindult kifele a folyóból.<br />
<br />
- Ti meg hol voltatok? - vonta őket kérdőre rögtön Ginny. Harry Ron-ra nézett; azt hitte,hogy a fiú fog válaszolni a kérdésre. De Ron csak visszament a sátrába, kivett a hátizsákjából egy almát, és enni kezdte.<br />
- Ron megtalálta az utat, amerre mennünk kell - válaszolt Harry.<br />
- Ez remek! - csettintett Hermione. - Ügyes vagy, Ron! - mosolygott rá a lány, mire Ron viszonozta a gesztust.<br />
- Na és, mikor indulunk? - kérdezte Ginny, miközben leporolta fekete nadrágját. Mindenki Harry-re nézett, mire a fiú megvonta vállát.<br />
- Indulhatunk most is, ha mindenkinek jó, és mindenki fel van készülve. - Harry mindenkin végigvezette a tekintetét, hogy megbizonyosodjon a válaszról. Mindenki csak bólintott. Ez azt jelentette, hogy készen állnak, bármi is vár rájuk.<br />
<br />
<br />
Harry-ék a folyóhoz értek. Tudták, hogy most nincs itt a kényeskedés ideje; át kell gázolniuk a folyón. És bár tisztának és ártalmatlannak tűnt, mindannyian sejtették, hogy rejt valami veszélyt. Elsőként Harry indult neki. A víz felért teljesen a derekáig, onnantól viszont nem emelkedett tovább. Harry a hátizsákját szorosan maga előtt emelve ment, nehogy vizes legyen, hiszen ott lapult benne a napló. A fiú gondolta, hogy még szüksége lehet rá. Másodikként Hermione indult el a fiú után. Minden egyes lépésnél csakis a vizet figyelte, pontosabban az alját, hogy hová lép. Hermione-t Ginny követte, majd Ron indult neki a víznek. Harry és Hermione már a folyó másik oldalán állt. Most Lunán volt a sor. Lassan indult neki, minden lépésére nagyon figyelt. A víz alján sziklák voltak. Épp olyan feketék, mint a pókok tegnap éjjel. A folyó túloldalán Harry és Hemrione éppen Ginny-t segítette ki a vízből, Ron pedig egyedül mászott ki. Az utolsó Neville volt. Beharapta alsó ajkát, mindkét kezét szorosan ökölbe zárta, nagy lélegzetet vett, majd elindult. Megborzongott, mikor a hideg víz befolyt a cipőjébe, átáztatva a zokniját. Túl akart már lenni rajta, így nagyon sietett. Mikor Luna is kiért a partra, Neville felnézett és a gondolat, hogy már csak ő az utolsó és mindenki rá vár; felbosszantotta. Sietett. Néha felnézett, hogy megbizonyosodjon róla, nem hagyták ott. Persze, ez sosem történne meg. Luna és Ginny mosolyogva biztatták, Hermione a vizes cipőjével volt elfoglalva, Ron és Harry pedig beszélgettek. Néha Neville-re pillantottak és mosolyogva biztatták, majd folytatták azt, amit abbahagytak.<br />
Neville az egyik lépésénél felnézett, hogy milyen messze a part, így nem látta a fekete sziklát. A fiú megcsúszott és hátraesett. A parton lévő Luna és Ginny felsikított, Hermione felugrott, a fiúk pedig abbahagyták a beszélgetést. Neville újra talpra állt. Kevés vizet nyelt le; nem tudta eldönteni, hogy most ez káros lehet-e vagy sem. <br />
- Minden oké! Jól vagyok!<br />
- Biztos? - kérdezte Ron, mire Neville csak bólintott. Tett egy lépést, majd felszisszent.<br />
- Neville! Mi a baj? - kiáltott oda neki Ginny.<br />
- Elvágtam a kezem. Biztos mikor hátraestem, beütöttem valahova - mondta, majd vérző kezét belemártotta a folyó hideg vízébe, hogy enyhítse a fájdalmat. A kristály kék víz felszínét Neville vére átfestette vörössé. A vér egyre nagyobb területet színezett át. Harry-ék már akkor tudták, hogy baj van. Neville keze nem vérzett ennyire, épphogy megvágta magát. A fiú rohanni kezdett kifelé. Amerre ment, ott a víz vörös lett,és nagyon gyorsan terjedt, míg végül az egész folyót át nem festette vérvörössé.<br />
Neville nem fordult hátra. Csak rohant egyenest a part felé. Majd egyszer csak felkiáltott.<br />
- Neville! Mi történt? - kérdezte aggodalommal teli hangon Hermione.<br />
- Valami...megharapott! - Neville kénytelen volt megállni. Érezte, hogy valami beleharapott a combjába és még mindig rajta van. A fiú le sem látott az aljára, így nem is tudta, hogy mi támadta meg. A víz, mely eddig gyönyörű kék volt, mostanra sötét és vörös lett. Neville megmarkolta a különös teremtményt, majd kiszedte a húsából és a víz felszínére hozta, hogy jobban lássa, mi az. A teremtmény nem volt nagyobb a tenyerénél, viszont ijesztőbbnek hatott, mint a tegnapi pókok. Egy kis fekete halra hasonlított, azonban teljesen más volt. Egyetlenegy nagy, fekete szeme volt a szája fölött, melyből két, hatalmas és éles fog lógott ki. Neville elhajította, ki a szárazföldre. Újabb harapást érzett, ezúttal a bokájánál. Nem volt ideje ezzel foglalkoznia. Rohant a part felé, ahol a többiek idegesen figyelték Neville-t. Mikor a fiú közel volt a parthoz, a többiek a kezüket nyújtották, hogy kihúzzák. Neville megkapaszkodott Ron és Harry kezében, majd mikor azok kihúzták, hanyatt feküdt a földön és egy mélyet sóhajtott. Ginny leguggolt a lábához és kiszedte belőle a teremtményt.<br />
- Kösz! - mondta fáradtan Neville. Harry a folyóra nézett. A színe kezdett visszaalakulni kékké.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<i>Sajnálom a sok késést, de nekem ez egy nagyon kemény évem. Mindegy. Kösznöm az előző részhez érkezett komit (<33). Most semmit sem ígérek, hogy mikor hozom, mert nem szeretnék megígérni valamit, ami nem biztos, hogy teljesül. :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Xx Ashley</i></div>
<br />---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-21600999001115651872014-11-02T01:38:00.000-07:002015-02-02T10:06:00.816-08:008. fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>ELÁTKOZOTT MENEDÉK</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Harry-ék a szigetre hoppanáltak. Bár maguk sem tudták, hogy pontosan hová fognak, de tisztában voltak vele, hogy nem lesz egyszerű dolguk. Titokban mégis azt remélték, hogy nem a sziget legszélére fognak, ám oda sikerült. </span><br />
<span style="font-size: small;">A sziget hatalmas volt, némileg hasonlított egy esőerdőre, de annál sokkal hátborzongatóbb volt. A fák ki voltak száradva, némelyik úgy nézett ki, mintha megégett volna. Semmilyen életet nem láttak az erdőben.</span><br />
<span style="font-size: small;">- Itt lennénk - sóhajtotta Ginny, majd összeráncolt szemöldökkel fordult a hullámzó tenger felé, mely a háta mögött volt eddig. - Most ugye a sziget legszélén vagyunk? - fordult a többiek felé. A tenger hulláma nekicsapódott egy fekete sziklának, így a víz kijött a partra is. Ginny arrébb lépett, nehogy vizes legyen, ám Luna nem volt ilyen szerencsés. A víz elérte nadrágja szárát, még a cipőjébe is befolyt.</span><br />
<span style="font-size: small;">- Istenem, segítsetek! - üvöltött fel a lány. - Éget, jesszusom, ez nagyon éget! - rogyott le a földre, majd ledobta magáról a cipőit, egyenesen a vízbe. A nadrágja szárát pedig feljebb hajtotta, nehogy a bőréhez érjen újra. Mindenki döbbenten fordult Luna és a tenger felé.</span><br />
<span style="font-size: small;">- Te jó ég! Ez meg milyen hely? - kérdezte Ginny. Felsegítette Lunát, majd elindult Harry-ék után.</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;">***</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Harry rezzenéstelen arckifejezéssel ment egyre beljebb az erdőben. Eddig semmilyen különös élőlénnyel sem találkoztak, pedig már az erdő sűrűjében jártak.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Figyeljetek, kezd sötétedni. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha sötétben is folytatnánk. Meg pihenni is kéne kicsit - vakarta meg a tarkóját Neville.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Igazad van - bólintott Hermione. - Ez itt jó? Itt alig vannak fák, helyünk is van.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Jó. Ez itt jó lesz - értett egyet Harry is.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Nem kéne tüzet raknunk? Elvégre ,,valamik" élnek itt a szigeten, és nem nagyon szeretnék találkozni velük - szólt közbe Ron. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Harry bólintott. - Igazad van, de szerintem egyszerűbben is megoldhatjuk - a fiú elvigyorodott.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Jó, tudom - Ron ugyanígy tesz. - De fázom - dörzsölte meg a karját. - Kár, hogy nincs ilyen tűzgyújtó varázslat.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Jó, rendben. Majd én elmegyek fáért, ti addig tegyétek biztonságba a tábort. Úgy értem, hogy tegyetek köré védővarázslatot.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Várj, Harry! - futott Hermione a fiú után. - Én is megyek.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;">***</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Harry és Hermione egy ideje csendben haladtak egymás mellett. Olyan fát kerestek, ami sem fekete, sem pedig korhadó nem volt. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Szerinted tényleg ide rejtették el? - kérdezte a lány. Harry először nem értette, hogy pontosan mire is céloz, majd néhány másodperc múlva megszólalt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Remélem. Nem sok időnk maradt Voldemorttal szemben. Méghozzá Dumbledore is bármikor megjelenhet. Így is fogy az időnk.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Szerinted tényleg elhitte?</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Őszintén? Nem tudom- rázta meg a fejét Harry. - De ha el is hitte, akkor is rá fog jönni, hogy átvertük. - Hermione nem válaszolt. Csak a földet nézte, minden lépésénél. Majd hirtelen megállt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Figyelj, Harry - kezdte, mire a fiú is megtorpant és visszasétált a lányhoz. - Tudom, azt mondtad, hogy ezt neked kell egyedül végigcsinálnod, de tévedsz. Mi ugyanúgy benne vagyunk - Harry mondani akart valamit, de a lány megrázta a fejét. - Igen, tisztában vagyok vele, hogy mekkora veszélyben vagyok/vagyunk. De őszintén érdekel-e? Lehet. Viszont nem akarom, hogy bármi történjen veled, én pedig életem végig abban a bűntudatban érezzem magam, hogy segíthettem volna, de féltem. És hidd el, Ron is ugyanígy van ezzel. Akárcsak a többiek, akik mind eljöttek ide, hogy neked segítsenek. - Harry nem válaszolt. Csak a földet nézte, majd elmosolyodott. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Köszönöm - mondta a lány szemébe nézve, aki tett egy lépést a fiú felé, majd gyengéden átölelte. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Itt vagyunk neked. Sohasem fogunk cserben hagyni - suttogta a fiú fülébe, miközben becsukta a szemét és megpuszilta a fiú hideg arcát.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Mi volt ez? - kérdezte hirtelen Harry. A lány elengedte, majd megfordult. <i>Senki sem volt ott</i>. Hermione <br />összeráncolta a szemöldökét. Visszafordult Harry felé, majd megvonta a vállát.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Biztos csak én léptem rá egy gallyra. Menjünk! - indult el, majd pár lépés után felkiáltott. - Harry, ott van egy! - A fiú mosolyogva indult el a fához, majd letörte az egyik ágát, és a lány kezébe adta. - Szerencsére nem olyan nehezek - mondta a lány mosollyal az arcán. Harry letört még egyet, és megint átadta a lánynak.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Már a harmadikat készülte letörni, mikor a fa tetejéről elkezdtek leszaladni...<i>valamik</i>.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Olyanok voltak mint a pókok, de mégis mások. Akkorák voltak, mint egy tarantula, de sokkal ijesztőbbek. A potrohájuk majdnem akkora volt, mint egy tenyér, amiből tüskék álltak ki, de alig lehetett észrevenni azokat, mert teljesen beleolvadtak a potroha fekete színébe. A fekete lábaikból ugyanúgy tüskék álltak ki. Két hatalmas fekete szemükben tükröződött Harry-ék döbbent arckifejezése.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Harry! - suttogta a lány, majd óvatos léptekkel hátrálni kezdett. A póknak tűnő teremtmények egyre csak jöttek le a fáról, már majdnem több százan voltak és körbekerítették őket.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Harry, ezeket meglehet valahogy ölni?</span></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFdHRTxQrPILBlRg5LYrJ6K9wepIpeqUkU_qUrfc_9csIP9-fLPh8c5r6l_WuNeqMuGc_s81XIeL7CEyGzvoCfw5A2tWa6TREnkitWOEsxNAcX35qeoEiCXipLoY6pjP8eCk_DE5zP1AA/s1600/tumblr_n9ja3o2MeL1spadc1o5_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFdHRTxQrPILBlRg5LYrJ6K9wepIpeqUkU_qUrfc_9csIP9-fLPh8c5r6l_WuNeqMuGc_s81XIeL7CEyGzvoCfw5A2tWa6TREnkitWOEsxNAcX35qeoEiCXipLoY6pjP8eCk_DE5zP1AA/s1600/tumblr_n9ja3o2MeL1spadc1o5_500.gif" height="133" width="320" /></a><span style="font-size: small;">- Nem tudom, Hemrione. - Az egyik pók összehúzódott, majd vissza, így kiengedte magából a tüskéit. Harry-ék lebuktak; szerencséjükre egyiküket sem találta el egy tüske sem. - Figyelj, Hermione. Háromig számolok. Háromra elkezdünk visszafutni a táborhoz, rendben? - A lány bólintott.- Akkor figyelj! Egy, kettő, három! </span><span style="font-size: small;"><i>Capitulatus</i>! - Harry csak azokra a pókokra célzott, melyek az útjukat állták vissza a táborhoz. Azok, melyeket a bűbáj érte, pár méterrel odébb repültek, de meghalni, nem haltak meg. Ez Harry-éknek előnyt adott. Mindketten rohanni kezdtek a tábor felé, a pókok pedig utánuk. Tudták, hogy nem lesz gyerekjáték, mert messze eljöttek. Néhányszor valamelyikük hátrafordult és bűbájt szórt a pókokra. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Harry-ék már látták a tábort. Látták, hogy a többiek ott ülnek döbbent arckifejezéssel, majd ez megváltozik, miután meglátják a pókokat. Egyre közelebb és közelebb jutottak, és csak remélni merték, hogy a többiek már védővarázslatot húztak a tábor köré, mert ha nem, akkor hatalmas bajban vannak.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Harry-ék szinte beestek a táborba, majd gyorsan hátrafordultak, hogy a pókok betudnak-e jönni. De nem. A pókok megálltak a tábor körül, és nem mozdultak.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Ez meg mi volt? - kérdezte Ginny.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Ezek..azok a - kapkodott levegőért Harry -....teremtmények, amikről... me-sélt Dumbledore. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Ó, ez remek! - csettintett Luna. - És most itt fognak szobrozni, míg el nem hagyjuk ezt a helyet? Mert akkor véget ért a kiruccanásunknak!</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Nem. Szerintem ezek csak este jönnek elő - szólalt meg Neville. - Úgyhogy erre figyelnünk kell majd.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Meg másra is - bólintott Ron. - Jézusom, mindig csak pókok! Brrr - rázkódott össze.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">- Figyeljetek! Ma este senki se hagyja el a tábort, főleg ne egyedül! Még nem jöttünk rá Hermione-val, hogy hogyan lehet megölni őket. Sőt, senki sem tudja, hogy mi jöhet még... </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: small;">Kedves Olvasóim!</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: small;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><i>Nagyon igyekeztem a résszel, hogy ne várassalak meg titeket annyira. Köszönöm a két díjat és a 33 feliratkozót! Fantasztikusak vagytok, tényleg. <33</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><i>Nem tudom, hogy mikor jön a következő rész, de az biztos, hogy karácsony előtt már be szeretném fejezni a blogot. Az ötletek már megvannak, csak meg kéne írnom őket.:)</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><i>Xx Ashley </i></span></div>
</div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-76915858145906154152014-10-26T10:38:00.001-07:002015-02-02T10:05:38.961-08:007.fejezet<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> BÁRMIKOR</span></div>
<br />
<br />
Harry-ék lassú léptekkel haladtak Dumbledore irodája felé, s közben azon gondolkoztak, hogyan fogják az igazgató tudtára adni a történteket.<br />
- Most akkor megmondjuk neki, hogy elakarunk oda menni, vagy sem? - kérdezte Ron. Senki sem válaszolt. Mindegyikük elmerült a saját gondolataiban és semmi másra sem figyelt.<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
Dumbledore az asztalánál ült és egy levelet olvasott. Harry-ék érkezésére felkapta a fejét és halványan elmosolyodott.<br />
- Jó napot, Uram - köszönt elsőként Harry. Dumbledore mosolyogva köszönt nekik, majd megkérdezte, hogy mi járatban vannak.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho46RQi_sOVuxR1O3FpJhpyh8ndRlppKST1ICaNxrfwJcOV9OaaEyQ50hSA8g-F2Yd5aLtvtMCeN4zm_vqBccabsHGcB6dxpqEGRb5AQdXNBwXC1yBH3ZB-Viv8o1Ew6CMzFMauYFXH4I/s1600/3075190397_1_11_tuZ9yopk.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho46RQi_sOVuxR1O3FpJhpyh8ndRlppKST1ICaNxrfwJcOV9OaaEyQ50hSA8g-F2Yd5aLtvtMCeN4zm_vqBccabsHGcB6dxpqEGRb5AQdXNBwXC1yBH3ZB-Viv8o1Ew6CMzFMauYFXH4I/s1600/3075190397_1_11_tuZ9yopk.gif" height="129" width="320" /></a>- Uram, tisztában vagyunk vele, hogy több hete már a Roxfort-nak a közelébe sem jártunk, de megvan rá az okunk - kezdett bele a lány. Dumbledore érdeklődve nézett a lányra, majd bólintott egy aprót. - Nyilván az igazgató úr is tisztában van az egyre közelgő veszéllyel, és tudja, hogyha nem mi találjuk meg a kelyhet, akkor Voldemort fogja. - A lány kisebb szünet után folytatta. - Viszont, mi találtunk egy naplót. A nővére tulajdon, melyben leírja, hogy hová rejtették a kelyhet.<br />
-Valószínűleg most is ott van -vágott közbe Ron.<br />
- Gyerekek, ez csodás! Mondjátok, hol van ez a bizonyos hely? Én magam elmegyek oda, még Voldemort előtt! - Mindhárman elhúzták a szájukat.<br />
- Az Elátkozott Menedék szigetén van - válaszolt Harry. Dumbledore megnyalta az alsó ajkát, majd szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki. Harry gyorsan folytatta mondandóját.<br />
- És arra gondoltunk, hogy mi mennénk el, az igazgató úr helyett, hogy Ön maradhasson, és védje a Roxfort-ot.<br />
- Ez borzalmas ötlet! Megtiltom, hogy elmenjetek oda! Ti magatok sem tudjátok, hogy mi van ott!<br />
- De, Uram! Ez az egyetlen esélyünk Voldemorttal szemben! - mondta Ron.<br />
- Lehet - sóhajtotta. - De megtaláljuk más módját is, hogy elpusztítsuk a kelyhet! Ha ez az egy választásunk van, akkor elmegyek én!<br />
- De...- Hermione nem tudta befejezni a mondatot, mert Dumbledore közbeszólt.<br />
- Erről nem nyitok vitát, Granger kisasszony. Most pedig - állt föl és az ajtó fele mutatott -, kérlek benneteket, hogy távozzatok!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Most mi lesz? - kérdezte Neville, miközben a pattogó tüzet nézte. Harry-ék a beszélgetés után a klubhelységbe mentek, majd csatlakozott hozzájuk Neville, Ginny és Luna. Mindhárman kíváncsiak voltak arra, hogy mit reagált erre Dumbledore. Bár mindannyian tudták, hogy mit fognak hallani, azért mégis meghallgatták őket.</div>
<div style="text-align: left;">
- Passz - rázta a fejét Ron. - Gondolom, ígyis-úgyis elmegyünk - mosolyodott el erőltetetten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen! Így is lesz! - pattant fel a fotelből Hermione, majd lassan végigvezette mindenkin a tekintetét. - Figyeljetek! Lehet, hogy Dumbledore megtiltotta, de én elmegyek! Lehet, hogy az a sziget annyira ijesztő, meg a rajta élő izék, de...- a lány megakadt egy pillanatra. - De nem szeretném megadni azt az örömöt Voldemort-nak, hogy megszerezze. Na meg... szeretném megbosszulni, hogy ezt tette Harry szüleivel - mosolygott kedvesen az említett fiúra. - Ha jöttök, akkor jöttök. Ha nem, nem - vonta meg a vállát, bár mindenki tudta, hogy nem szívesen menne egyedül. Pár másodperccel később Harry törte meg a csendet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem foglak elengedni egyedül. Meg egyébként is, én rángattalak bele titeket ebbe. Teljesen megértem, ha nem akartok velem jönni a szigetre. Sőt! Még örülnék neki. Nem szeretnék még több bajt hozni rátok! - mindketten Ron-ra néztek. A fiú előre nézett, csak néha-néha pislogott egyet, majd végre megszólalt, de még akkor sem nézett rájuk.</div>
<div style="text-align: left;">
-Barátok vagyunk, és a barátok segítenek egymásnak. <i>Bármikor.</i> Nem hagyom, hogy nélkülem menjetek! Meg amúgy is. Nyakig benne vagyok én is - nevetett föl. Ginny, Luna és Neville összenéztek. Már akkor tudták, hogy nem hagyják cserben Harry-éket. Velük fognak menni. Ez már biztos.</div>
<div style="text-align: left;">
- Na, nem! - tiltakozott rögtön Harry. - Kizárt, hogy ti is belekeverjétek magatokat! </div>
<div style="text-align: left;">
- Jaj, ugyan már! Ron az előbb mondta, hogy a barátok vagyunk és a barátok bármikor segítenek egymásnak!</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó, de <i>te</i> a húgom vagy! A kicsike, cuki, ennivaló, aranyos, vörös hajú... - Ron hirtelen magához szorította a lányt. - ...húgom.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó, megértettem. Eressz már el! Megfulladok! - csapkodta a karját a lány. - De nem érdekel! Én meg nem engedem el a nagy, idióta, hülye, vörös hajú ... - a lány ugyanúgy magához szorította a Ron-t, ahogy ő tette ezt az előbb - ...bátyám.</div>
<div style="text-align: left;">
Bár Harry-ék nem igazán akarták, hogy velük jöjjenek, de tisztában voltak azzal, hogy biztosan megtalálják a módját, hogy velük tartsanak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tehát, mikor indulunk? - kérdezte izgatottan Luna.</div>
<div style="text-align: left;">
- Holnap reggel, hajnali négy körül - válaszolta Hermione.- Később biztosan nem. Feltűnés nélkül kell elmennünk. Viszont Dumbledore-ral is kezdenünk kell valamit. Biztosan tudja már most, hogy el fogunk menni. Át kéne írni a naplóban a helyszínt valami másra, hogy Dumbledore ne az Elátkozott Menedékre menjen először. Talán egy pici időt nyerhetünk vele.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó, majd én átírom - nyújtotta ki a kezét Neville, Ron pedig a kezébe adta a könyvet.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Már egyszer bocsánatot kértem a sok késésért, de mindegy. Megteszem újra. :D Szóval sajnálom, hogy ennyit késtem, és sajnálom ezt a rövidke részt, de nem írhattam többet, mert ha többet írok, akkor a befejezés lett volna rossz, vagy pedig értelmetlen, unalmas dolgokat írtam volna, csakhogy több legyen a szöveg. Mindegy. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A következő rész fogalmam sincs, hogy mikor jön, viszont azzal sietni fogok, mert ezeknek a részeknek vártam már egy ideje a megírását. :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Xx Ashley</i></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<br />
<br />---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-56817316799468193372014-10-25T03:04:00.000-07:002014-10-25T03:04:12.337-07:00Sajnálom<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjyaRtsABtHknpXtQJxUUHIc60oQo2eEem-dnIrhwx3_AnJV3py49esipnPW9tbPqYX2ZwIRBLEL1qUfZoDCHCNPRgUiRJ8cFmf7zkEZyY2AXH2yQWIMAtBLQJVukASbFJRwM9B0ndKMU/s1600/im-sorry.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjyaRtsABtHknpXtQJxUUHIc60oQo2eEem-dnIrhwx3_AnJV3py49esipnPW9tbPqYX2ZwIRBLEL1qUfZoDCHCNPRgUiRJ8cFmf7zkEZyY2AXH2yQWIMAtBLQJVukASbFJRwM9B0ndKMU/s1600/im-sorry.gif" height="133" width="320" /></a></div>
Sziasztok!<br />
<br />
Látjátok, hogy egy ideje - túl sok ideje - nem érkezett rész. Én pedig annyira sajnálom ezt. Szégyellem magam, hogy ennyire hanyagoltam a blogot. Mindig rávettem magam, hogy írok, aztán abbahagytam és kitöröltem. Most, hogy végre szünet van, úgy érzem, képes leszek egy normális, elfogadható részt hozni. Szeretnék még egy kis türelmet kérni. A rész vagy vasárnap vagy hétfő, legkésőbb kedd este fog felkerülni. Tényleg annyira sajnálom ezt a sok kimaradást.---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-48865661536373313432014-09-07T07:43:00.000-07:002015-02-02T10:05:13.180-08:006. fejezet <div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">A NAPLÓ</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Hermione összeráncolt szemöldökkel bámulta <i>a könyvet</i>. Kezébe vette, majd kinyitotta az első oldalon.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i> 1956. január 21.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kedves Naplóm!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ma Bruce-szal és Kevinnel azon tanakodtunk, hogy mit is készíthetnénk, hogy a jövőben megvédjük a varázsvilágot valami borzalmastól. Még nem tudjuk, hogy mit is készíthetnénk, de Kevin papájának van egy hatalmas könyve, telis-tele sok borzalmas átokkal és bájitallal.</i> </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Hermione elolvasta az írást, majd átadta a könyvet a fiúknak. Ron érdeklődve nézett föl.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez egy napló, nem?</div>
<div style="text-align: left;">
- De bizony - bólintott a lány, majd egy kis szünet után hozzátette. - Viszont nem Mr. Freese-é. Mert ez egy nőnek a kézírása. Hadd nézzem meg újra! - nyújtotta a kezét. Még egyszer átfutotta a sorokat, majd belemerült a gondolkodásba. Pár perccel később Harry törte meg a csendet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHdw01VZtoKblD337Fi3NArEucs-G_izT64ruHdp-DjvKBL0-4sEqR7XhR4R8lzQzonyzO3cAVWitOmEDqSsAQacj2I5D8o9Ln3obbAKT_OkJKQo6urGNiYetktAV-z_Stl6z4FArTXnI/s1600/Hermione-Ron-hermione-granger-18985156-500-216.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHdw01VZtoKblD337Fi3NArEucs-G_izT64ruHdp-DjvKBL0-4sEqR7XhR4R8lzQzonyzO3cAVWitOmEDqSsAQacj2I5D8o9Ln3obbAKT_OkJKQo6urGNiYetktAV-z_Stl6z4FArTXnI/s1600/Hermione-Ron-hermione-granger-18985156-500-216.gif" height="138" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
- Mr. Freese-nek nem volt egy nővére? Vagy ez nem az anyja írása?</div>
<div style="text-align: left;">
- Az anyjáé nem lehet - tiltakozott Ron. Két szempár meredt rá kérdőn. - Emlékszetek, mikor Mr. Freese azt mondta Fenrir-éknek, hogy Bruce rejtette el ebbe a házba? Honnan tudta volna? Honnan ismerte volna? </div>
<div style="text-align: left;">
- Ez igaz. Akkor még gyerek lehetett. Viszont...Volt egy nővére - mondta Harry, majd elvigyorodott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi az? Mond már! - sürgette a lány.</div>
<div style="text-align: left;">
- Volt egy nővére, aki beszámolt a tervükről. Mr. Freese tudta, hogy mit akarnak létrehozni és mi célból. Mikor nem jött haza a nővére, utána ment. Akkor találta meg a holttestét.</div>
<div style="text-align: left;">
- Vagy csak egyszerűen elolvasta a naplóját - szólt közbe Ron.</div>
<div style="text-align: left;">
A lány gondolkodva bólintott. - Igen. Ez is lehet. Olvassuk tovább!</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>1956. február 2. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kedves Naplóm!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Tegnap Kevin ellopta az édesapjától a könyvet és már ki is találtuk, hogy mit fogunk csinálni!</i> <i>Egy kehely lesz az, amit Halál Csókjának fogunk hívni! Aki megissza az halhatatlan lesz, viszont magát a kelyhet, csak egy átokkal lehet elpusztítani. Tehát aki elszeretné tüntetni, annak meg kell halnia. Őszintén szólva ezek még csak ábrándozások! Remélem tényleg sikerül!</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Szerintetek tényleg...tényleg csak így lehet elpusztítani? - kérdezte Ron, majd nyelt egy nagyot.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem hiszem - rázta meg a fejét a lány. - Nem is létezik ilyen bűbáj! Ne higgy el mindent Ron! Ez csak egy tizenéves lány naplója! Azt hiszem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igazad lehet - szólalt meg kis idő múlva. - Szóval akkor ezt magunkkal visszük?</div>
<div style="text-align: left;">
- Persze - bólintott Harry. - Valószínűleg a lány leírta, hogy hol van. Mivel már nem igazán van olyan, akit megkérdezhetnénk.</div>
<div style="text-align: left;">
Hermione nem nagyon figyelt rájuk. A naplót lapozgatta, majd hirtelen megállt egy oldalnál és a fiúk kezébe nyomta.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>1957. június 24.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kedves Naplóm!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sikerült! Sikerült elkészítenünk! Már csak ki kell találnunk, hogy hová tegyük! Nagyon biztonságos helyre kell tennünk. Valószínűleg az Elátkozott Menedék szigetén fogjuk elrejteni! Oda bejutni is borzalmasan veszélyes és hosszú! Elrejtjük, majd nekilátunk a következő kehelynek!</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: left;">
- Ez az utolsó bejegyzése? - kérdezte Ron.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Vagyis akkor oda rejtették, ugye? - Hermione kérdőn nézett barátaira. Kérdésére Harry válaszolt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Biztosan. </div>
<div style="text-align: left;">
- Most...-nyelt nagyot Ron. - Most akkor el kell mennünk oda? </div>
<div style="text-align: left;">
- Valószínűnek tartom. Mármint, ha tényleg megakarjuk találni a kelyhet Voldemort előtt, akkor a naplót is el kell égetnünk és...</div>
<div style="text-align: left;">
Ron közbeszólt. - Hát, nem tudom. Nem elég ha elégetjük a naplót?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem - Harry határozottan szólalt meg. - Voldemort valahogy biztosan megtalálná a módját, hogy megszerezhesse - Ron egyetértően bólintott. Harry pár másodperc és egy mély sóhaj után folytatta. - Mielőtt bárhová is mennénk, beszélnünk kéne Dumbledore-ral. Úgy tudom, hogy egy párszor már megfordult azon a helyen.</div>
<div style="text-align: left;">
- És jó is lenne tudnom valamit Fredről is. Meg persze a többiekről - szólt közbe Ron.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
*** </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Tényleg oda fogtok elmenni? - kérdezte csodálkozva Ginny. Miután Harry-ék megérkeztek legalább fél órán át kiáltozott boldogan minden Griffendéles. Azután, hogy lecsillapodott mindenki, körbeülték Harry-éket és arról faggatták őket, hogy merre jártak. Töviről hegyire elmeséltek mindent, majd megmutatták a naplót, és azt is elmesélték, hogy hogyan lesz tovább.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Elég valószínű. Azért jöttünk, hogy beszéljünk erről Dumbledorral. Meg a szigetről. Állítólag csomó különös dolog él ott és jó lenne ezekről tudnunk, hogy felkészülhessünk - magyarázta a lány.</div>
<div style="text-align: left;">
- Dumbledure nem fog csak úgy elengedni titeket. Vagy veletek fog menni- amit kétlek-, vagy egyszerűen megtiltja - közölte Seamus.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szerintem meg tuti, hogy veletek akar majd menni - ráncolta a szemöldökét Ginny.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mindegy. A lényeg, hogy végre túlessünk már ezen az egészen! - mondta Ron, majd megállapodott a tekintete a húgán.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ginny...-kezdte, majd egy nagyot sóhajtott. Ginny felállt, majd elsétált egy sarokba, mintha sejtette volna, hogy miről lesz szó. - Mi van...George-val? Vagy Fred-del?</div>
<div style="text-align: left;">
- Az a gond, hogy nekem sem mondanak semmit. Kérdeztem őket, de csak annyit mondanak, hogy már mindenről tudok,amiről kell. De anyát meg folyton behívják. Biztos mondanak neki olyanokat, amiket nemünk nem. Mikor anyát kérdezem erről, akkor semmit sem mond. Csak sírni kezd. Szerinted...szerinted....- nem tudta befejezni a mondatot, de Ron akkor is értette, hogy mit akart mondani.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem hiszem! Biztosan nem! - Ron ezután nem tudott mit mondani. Csak szomorúan nézte pityergő húgát, majd átölelte.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Te jó ég! El sem hiszem, hogy már 31-en vagytok! Úristen, nagyon szépen köszönöm, imádlak Titeket!♡♡♡ A másik pedig, hogy sajnálom, hogy ilyen későn hoztam ezt a - baromi rövid - részt, de mentségemre legyen mondva, hogy ez lesz talán az egyik legkeményebb évem a suliban és sajnos már el is kezdődött. A másik pedig, hogy a részt legalább kétszer újraírtam:DD Mindegy. A lényeg, hogy újra itt vagyok, és próbálom a lehető legtöbbet kihoznom magamból. Nyílt egy új <a href="http://fear01.blogspot.hu/">blogom</a>, tehát így most kettőt vezetek egyszerre. Talán így érhetőbb, hogy későn jelentkeztem. :)</i><br />
<i>Xx Ashley</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-17402727865939717682014-08-20T00:06:00.001-07:002015-02-02T10:04:57.677-08:005. rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">ÚJRA UGYANOTT</span></div>
<br />
<br />
A lány felállt Harry mellöl. Fel s alá járkált a szobában, ám egy szó sem hagyta el a száját. Gondolkozott, hogy is mondhatná el, ami annyira bökte a csőrét. Végül megállt Harry előtt.<br />
- Figyelj. Sokat gondolkoztam, hogy elmondjam-e vagy sem. De minek is titkoljam. Semmi értelme - Hermione visszaült Harry mellé. Egyenesen a szemébe nézett, majd folytatta. - Emlékszel, amikor Mr. Freese házában voltunk? - A fiú bólintott. - Az egyik halálfaló meglátott engem. De...valamiért nem tette szóvá. Vagy csak később mondta el Fenrir-éknek. Mikor kimentek a házból.<br />
- Minket is megláttak?<br />
- Nem - rázta meg a fejét a lány. - Nem hinném. De...szerintem most még jobban keresik a kelyhet. Tudják, hogy ott jártam. De azt nem, hogy ti is. Folyton arról álmodom, hogy bejönnek a szobába, vagy figyelnek. Mintha most is itt lennének. Hallanák, hogy mit mondok. Látnának minket - a lány szinte suttogva beszélt.<br />
- De nincsenek itt, Hermione. Biztosra veheted - Harry átkarolta a lány vállát, majd gyengéden magához húzta. Pár perc múlva Hermione újra megszólalt. Sokkal nyugodtabban.<br />
- Emlékszel, amikor kijöttünk Mr.Freese házából és épp Ronnak magyaráztam, hogy ki is volt ő. De nem tudtam befejezni. - A fiú bólintott. - Na, amikor még a kelyhet kerestük abban a házban. Tudod, ahol elvileg kellett volna lennie, de nem volt. Ott a folyosón, telis-tele volt minden képekkel. És az egyiken ő volt.<br />
- Kicsoda? - Harry összeráncolta a szemöldökét. - Mármint Mr. Freese?<br />
- Pontosan - helyeselt Hemrione.<br />
- Vagyis azt akarod mondani, hogy a kehely ott volt az orrunk előtt?!<br />
- Igen! - kiáltott föl a lány, szinte már nevetve. Harry nevetett, majd hirtelen fölkapta a lányt, száját pedig boldog kiáltások hagyták el, miközben Hermione sikítva nevetett. Ebben a pillanatban lépett be Ron is. A keze tele volt sütivel, a pólóját pedig máris leette.<br />
- Minek örülünk? - kérdezte vigyorogva. Fogaira ráragadt a csoki, és úgy nézett ki így, mint akinek elől hiányoznának.<br />
- Annak, hogy meg van a kehely! - kiáltotta széles mosollyal az arcán a lány. Ron boldogan felkiáltott. Az egyik kezéből kiesett a süti.<br />
- Ne! - szájtátva meredt a földön heverő sütire. - Anyu ki fog nyírni. Ez volt az egyetlen olyan szőnyeg, amit nem tettünk tönkre a fiúkkal.<br />
- Nem mindegy? Ron, figyelj már! Meg van a kehely, érted?!<br />
- Hát persze! - csettint a szemüveges. - Apád ugyanezt mondta. Mármint azt, hogy a a kehely a szemünk előtt van, de mégsem vesszük észre.<br />
- Jó, ez mind remek, viszont még mindig nem mondtátok el, hogy hol van! - magyarázta Ron.<br />
- Emlékszel az elhagyatott házra a Tiltott Rengetegben? - kérdezte a lány, miközben leporolta a nadrágját és leszedte a fekete blúzán lévő barna hajszálat.<br />
- Hogyne! Azt nem lehet egykönnyen elfelejteni. Brrr! Még most is ráz a hideg.<br />
-Jó - legyintett a lány erőltetett mosollyal az arcán. - A lényeg a lényeg, hogy a kehely az egyik kép mögött van. Vagyis szerintem.<br />
- Aha, és pontosan melyik mögött? Mert ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem, ott egymillió kép volt - mondta, majd pár másodperc szünet után hozzátette. - Ha nem több.<br />
- Igen, de ha egy kicsikét is gondolkoznál, akkor tudnád, hogy Mr.Freese képe mögött van a kehely. Hiszen ő is segített létrehozni azt.<br />
Ron mindkét szemöldökét felvonva meredt a lányra, majd halvány mosollyal az arcán bólintott, ezután megette az utolsó sütit, majd lefeküdt az ágyára. Hermione megkérdezte, hogy mikor mennek. Végül úgy döntöttek, hogy holnap reggel indulnak vissza oda.<br />
<br />
Harry-t a nap ragyogó sugarai ébresztették föl, melyek melegen simogatták az arcát. A fiú felült az ágyában, majd megdörzsölte szemeit, hogy kiűzze belőlük az álmosságot. A fürdőbe indult, majd kinyitotta a csapot. Langyos vízzel tette frissebbé arcbőrét, majd egy puha törölközővel tette szárazza azt. Később vette csak észre, hogy barátai már nem tartózkodnak az ágyukban. Nyilván korábban felkeltek. Ronnak valószínűleg megint korgott a gyomra, Hermione meg túl ideges. Valószínűleg alig aludt az éjjel. Harry a fali órára pillantott. Negyed hét.<br />
Harry elindult lefelé a lépcsőn, rögtön a konyha felé. Barátai már ott ültek lent készen. Hermione ujjaival idegesen és <i>türelmetlenül</i> dobolt az asztalon. Alig várta már, hogy elinduljanak és véget vessenek ennek az egésznek. Ron előtt egy tányér volt, amin legalább tíz szelet süti hevert. Harry elvigyorodott úgy, hogy Ron is észre vette.<br />
- Most mi az? Én így nyugtatom magam. Hermione meg úgy - mutatott a tőle jobbra ülő lányra, mire az elvigyorodott és bólintott egyet.<br />
- Hát igen.<br />
- Szóval, akkor mikor is indulunk, Harry? - nézett föl rá. Harry éppen a cipője orrát bámulta.<br />
- Nem tudom. Elvileg mostanra beszéltük meg, nem? - Hermione és Ron bólintott. - Felőlem indulhatunk is most rögtön.<br />
- Remek - csettintett Ron, majd felállt és elindult az emeletre, miközben hátranézett válla felett, hogy megbizonyosodjon, hogy Harry-ék követik-e őt.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
*** </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Az idő úgy nyolc óra körül járhatott. Harry el sem tudta képzelni, hogy hogy vesztegethettek el annyi időt s mire. Mert a pakolást egy fél óra alatt letudták volna, de persze veszekedés is közbejött. Harry a hátizsákjába csak fontos dolgokat rakott, hogy a súly ne nehezítse meg a járást. Persze Ron a kelleténél több kaját rakott bele, úgyhogy Harry-éknek számítaniuk kell rá, hogy néha pihenőt kell tartaniuk. Vagyis inkább Ronnak.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Harry-ék a Tiltott Rengeteg előtt álltak. A fiú nem is emlékezett, hogy mikor lépett be utoljára ebbe az erdőbe. Sietniük kellett, ha nem akarták, hogy Hagrid meglássa őket, vagy valamelyik Roxfort-i tanár vagy diák.</div>
<div style="text-align: left;">
- Induljunk! - mondta Harry. Ő lépett be elsőként az erdőbe. Szerencsre világos volt, úgyhogy annyira nem volt félelmetes, leszámítva az erdő lakóit. Harry pontosan emlékezett az útra, hogy merre kell menniük. Reménykedett, hogy most halálfalókkal nem fognak találkozni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ron, szedd már a lábad! Nyugodj meg! Nem jönnek a pókok! - mondta szelíden a lány, majd megfogta a fiú csuklóját és úgy vezette maga után. - Harry, ugye emlékszel az útra? - A fiú nem fordult hátra feléjük, így a lány nem láthatta, hogy a fiú mosolyog.</div>
<div style="text-align: left;">
- Természetesen. Legalábbis remélem.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Fél óra bandukolás után, végre megérkeztek a házhoz. Harry nem így emlékezett rá, teljesen olyan mintha megcsúnyult volna, bár tudta, hogy csak a képzelete játszik vele. A ház pontosan ugyanúgy nézett ki, mint mikor először jártak itt. Az ablakokon rácsok voltak, de még így is látszott rajtuk, hogy be vannak törve. A festék a házon, már itt-ott lekopott, vagy belepte a kosz. Az egykor fehér színben pompázó ház, helyett egy szürke, kopott lett.</div>
<div style="text-align: left;">
Harry felment a lépcsőn, majd lenyomta a kilincset. Az ajtó nyikorogva nyílt ki. A fiú hátranézett. Hermione és Ron ott álltak közvetlenül mögötte.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szóval, akkor Mr.Freese portréja mögött ugye? - tette föl a kérdést a vörös hajú.</div>
<div style="text-align: left;">
- Úgy van - bólintott Hermione komoly tekintettel.</div>
<div style="text-align: left;">
Harry-ék fölmentek a lépcsőn és ugyanott találták magukat, ahol három - négy napja álltak. Hermione indult el elsőként. Mivel nem volt elég fényük, ezért mindannyian a pálcájukat használták. A lány minden egyes kép mellett megállt, és mindig csak a ,,nem" szócskát ejtette ki a száján. A fiúk csöndben követték. Egy szót sem szóltak; Hermionéra bízták a feladatot. A lány megállt egy kép mellett és az igen szó hagyta el a száját. Mindannyian elmosolyodtak, majd leemelték a képet a helyéről. Hermione-nak igaza volt. Ám a kehely helyett más várta őket...</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom, hogy ennyit késtem, de borzalmas hetem volt. Meghalt valakim, és semmi kedvem, sem erőm nem volt megírni a fejezetet. Na, mindegy. Nem tudom, hogy mikorra várható a következő rész, talán egy hét múlva. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Xx Ashley</i></div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-55219730246371507792014-08-02T11:23:00.001-07:002015-02-02T10:04:38.872-08:004. fejezet<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> RÉGEN LÁTOTT JÓKEDV</span></div>
<br />
<br />
Harry lassú léptekkel indult meg Ron édesapja után. A konyhába érve
finom, édes illat csapta meg orrát. A tűzhelyre pillantott, majd a
sütőre vezette át tekintetét. Mrs. Weasley süteményt süt. Valószínűleg
így próbálja elfelejteni eltűnt fiát. Harry leült egy székre, vele
szemben pedig Mr. Weasley foglalta el a helyet. Bizalmasnak látszott a
dolog; Harry nem is értette, hogy miért nem egy nyugodtabb helyre mentek
el társalogni, hiszen a felesége amúgy is éppen süt valamit, és ha itt
fog foglalatoskodni a süteménnyel, akkor minden bizonnyal hallani fogja
a beszélgetést. Mr. Weasley körbepillantott a szobán, mintha csak egy
biztos pontot keresne.<br />
- Nos, miről lenne szó? - érdeklődött a fiú és
a szemben ülő férfire vezette a tekintetét, aki nagy sóhajtással
jelezte, hogy ez nem éppen egy egyszerű téma. - Talán a fiáról lenne
szó, uram?<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix_YWWF2S-0wqJUDCNrI3hakjM-XIVxDkjImYxKwY1BCswE-yj8C-1ta72i7ZeF8mGeiIRj4sMWiWiUXP6c8XKMfe0j-2T6d-umbDh_P4wKuAEmrhNy727E9Hir8Qs-NAhId-DqwMklZM/s1600/iihk.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix_YWWF2S-0wqJUDCNrI3hakjM-XIVxDkjImYxKwY1BCswE-yj8C-1ta72i7ZeF8mGeiIRj4sMWiWiUXP6c8XKMfe0j-2T6d-umbDh_P4wKuAEmrhNy727E9Hir8Qs-NAhId-DqwMklZM/s1600/iihk.jpg" height="131" width="320" /></a>- Nem - rázta meg a fejét a férfi, majd egy nagyot nyelt.
Harry nekitámasztotta a hátát a szék hátának. - És nagyon kérlek, hogy
ezt, amit most hallani fogsz, másnak ne emlegesd. Megértetted? - Mr.
Weasley tekintete üveges volt, hangja komor. Harry válaszképpen
bólintott. - Bizonyára Molly mesélt már neked Fredről, ugye? - Harry
megint bólintott. - Akkor valószínűleg most már némileg sejtheted, hogy
miről akarok beszélni veled - Harry nem szólt semmit, majd pár
másodperc múlva bólintott.<br />
- Igen. De valamit azért mégsem értek és
nagyon szeretnék rájönni, hogy mi lehet rá a válasz - Harry lassan
ejtette ki a szavakat. A válasz szónál lenézett a kezeire. Ujjai
remegtek és félt, hogy talán a vele szemben ülő férfi is észrevette ezt.
De nem. Az csak előre tekintett, ügyesen kerülve Harry tekintetét. <br />
-
Mi lenne az? - tette föl a kérdést, majd végre Harry-re nézett, aki egy
ideig nem szólt semmit. Nagyon gondolkozott, hogy hogy is fogalmazhatná
meg mondandóját.<br />
- Uram. Ugye Ön is hallott már a halál csókjáról? -
kérdezte. A férfi bólintott. Harry megnyalta alsó ajkát, majd folytatta.
- Akkor bizonyára nem esik nehezére válaszolnia a kérdésemre.<br />
- Halljuk!<br />
-
Ön szerint hol lehet most ez a kehely? - Harry Mr. Weasley-vel
farkasszemet nézett. Végül a férfi elkapta a tekintetét, és a sütőben
sülő süteményre nézett.<br />
- Valljuk be, erre azért elég nehéz választ
adni - jegyezte meg, majd megvakarta az izzadságtól gyöngyöző homlokát.
- Nos, valószínűleg egy elég eldugott helyen. Olyan helyen, ahol
könnyen meglehetne találni, de mindenki csak elrohan mellette, mert
senki sem gondolná, hogy ott van. - Harry összeráncolja a homlokát.<br />
- Tehát, azt tetszik mondani, hogy ez a tárgy végig a szemünk előtt van, de mi mégsem látjuk? - Mr. Weasley szárazon felnevet.<br />
-
Tudom, hogy most mi jár az eszedben. De nem, nincs igazad. A halál
csókja nem a Roxfortban van. Ebben biztos vagyok. De hagyjuk is ezt a
témát, másról szerettem volna veled beszélni - Harry kívánncsi
tekintettel nézett a férfira. Na, nem mintha ez a másik dolog izgatta
volna föl; sokkal inkább a halál csókjáról hallottak, de mégis
türtőztette magát és megjátszott kíváncsisággal nézett vissza Mr.
Weasleyre. - Arra gondoltam, hogy talán te tudod hol lehet a fiam -
Harry összeráncolta a szemöldökét. Értetlenségét látva, Mr. Weasley
elmosolyodott. Mintha csak tudta, vagy sejtette volna, hogy ez lesz
Harry első reakciója. - Tudom, hogy beletudsz látni a Sötét Nagyúr
elméjébe; talán most is megtehetnéd. Fredért... - Harry beharapta alsó
ajkát és nagyon gondolkozott.<br />
- Nézze, uram. Én tényleg nagyon szeretnék segíteni a fia keresésében, de ez...nekem...túl kockázatos.<br />
- Már hogy lenne az? - értetlenkedett a férfi.<br />
- Erről nem szívesen beszélnék - jegyezte meg a fiú.<br />
-
Miért nem? - kérdezte, majd mintha megvilágosodott volna; tágra nyílt
szemekkel a vele szemben ülő fiúra meredt. - Talán csak nem azért, amire
gondolok! Édes fiam, ugye nem? Ugye nem te is arra ,,pályázol"? Tudod
mekkora veszéllyel jár?!<br />
- Nézze, uram. Tisztában vagyok vele, de
nem azért, hogy a magam hasznára fordítsam. Maga szerintem nincs is
tisztában azzal, hogy mit jelent ez a szó, nemde? - Mr. Weasley
megnyalta alsó ajkát, majd lassan bólintott. - Ez a tárgy...egyet jelent
a pusztulással. Ha...ha Voldemort kezébe kerülne, képzelheti mekkora
káosz alakulna ki! Folyton bujkálnom kellene, hiszen tudom, hogy megakar
ölni engem! Szembenézni se tudnék vele, mert annyira erős és
legyőzhetetlen lenne.<br />
- Harry, ezzel jómagam is tisztában vagyok. De
te talán attól félsz, hogy így Voldemort rájönne arra, hogy mi után
kutakodsz? Kétlem - mosolyodott el kedvesen. Harry halványan viszonozta
azt.<br />
- Nekem viszont van egy másik ötletem - dörzsölte meg Harry a homlokát.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
Mire
Harry visszament a szobájukba Hermionét és Ront már elnyomta az álom.
Fogalma sem volt róla, hogy Ron mikor és honnan került elő, mire végre
abbahagyta az értelmetlen viselkedését. Harry csodálkozott, hogy már
ennyi lenne az idő, de persze ehhez hozzátartozik, hogy a beszélgetés
után még pár szelet süteménnyel lepte meg korgó gyomrát, miközben Mrs.
Weasley társaságában beszélgetett. A fürdőszobába indult, majd halkan
csukta be az ajtót, a kulcsot pedig elfordította. <br />
A fürdőszoba nem
volt nagyobb a szobánál melyben aludtak. Csupán egy apró mosdókagyló,
egy zuhanyzó és egy toalett volt benne. Alig lehetett elférni. A szürke,
már - már fehérre kicsempézett falak nyugalmat árasztottak Harry
számára. Egy aprócska kis ablak volt a vécé fölött. Harry kinyitotta
azt, majd a friss levegőből, ami a szobába áradt befelé, nagyot
szippantott. Levette ruháit, majd a földre dobta őket. Beállt a zuhany
alá. A kellemesen hideg víz hatására Harry is üdébbnek érezte magát.
Hiányzott neki a tisztaság, a kényelem, mert az elmúlt napokban egyikhez
sem jutott hozzá. Miután végzett, becsukta az ablakot, majd elindult,
hogy végre ő is aludhasson. Remélte, hogy ma éjszaka nem kell álmában
megküzdenie a Sötét Nagyúrral.<br />
Reggel Harry nevetésre ébredt. Egy
lány és egy fiú hangját hallotta, akik jókedvűen kacarásztak valamin.
Nem kellett, hogy sok idő elteljen, mire végre rájött, hogy a hang
tulajdonosai a két legjobb barátja. A szemét lassan nyitotta ki; még nem
szokott hozzá a szeme a fényhez. Majd felállt és a két kacarászó barátja
felé vette az irányt. Hermione könnyezett a nevetéstől; folyton a
szemét törölgette. Ron a hasát fogta és azt mondogatta, hogy ezt már
nem bírja. <br />
- Mi olyan vicces? - érdeklődött.<br />
- Csak az, hogy...-
nevetett, Harry alig bírta kivenni szavait - megtaláltam Ron egyik
gyerekkori képét. - Mutatta Harry felé a kis képet. Ron egy asztalnál
ül. Nem lehet több négy évesnél. A háttérben egy karácsonyfa látható, a
kép jobb szélén Ginny, a többiek ismeretlenek Harry számára. Ron kezében
egy jókora sült hús látható, melyet megállás nélkül eszik. A mellette
ülők furcsán néznek rá; egy nő a szája elé tett kézzel, csodálkozó
szemekkel mered a habzsoló fiúra. Csak Ginny nevet, meg még egy páran
mosolyognak rajta, de a többség inkább csak csodálkozik vagy megvetéssel
a tekintetében bámul a kis Ronra.<br />
Harry-t is elkapta a nevetőgörcs.<br />
-Ki...ki csinálta ezt a képet? <br />
-
Hát ez az! Nem is emlékszem! Azt hiszem Fred! Vagy anyu. Nem tudom -
vonta meg a vállát, majd mikor ránézett a nevető barátaira; ő is kezdte
az egészet előröl. Jó érzés kerítette hatalmába Harry-t. Rég szórakozott
barátaival ennyire jól. Nem is emlékezett, hogy mikor nevetett
utoljára, vagy mikor szállt el belőle a feszültség. Csak egy kis időre
is.<br />
Hermione végül felállt ágya széléről, majd a fürdőszobába
indult meg. Harry a lány után nézett. Sohasem látta még ennyire
meggyötörtnek, hiába nevetett egy jót az előbb. A haja kócos volt, a
szemei alatt sötét karikák húzódtak. Az alsó ajkán egy kisebb seb
éktelenkedett, amit talán harc közben szerzett, vagy pedig a folytonos
idegességtől, mikor beharapja alsó ajkát.<br />
A lány a csaphoz
sétált. Az abból kifolyó hideg vízzel próbálta felfrissíteni arcát.
Ezután megtörölte egy törölközőbe. Az olyan fehér volt, mint a lány
sápadt arca. Virágokat hímeztek rá, melyek arany színnel dobták föl, az
amúgy unalmasan fehér törölközőt. A lány megtámaszkodott a mosdókagyló
szélén. Farkasszemet nézett tükörképével, majd egy nagy sóhajtást
követően kifelé indult a fürdőszobából.<br />
- Á! - kiáltott fel hirtelen Ron. Hermione és Harry hirtelen Ron felé kapták a fejüket.<br />
- Mi az? - kérdezte gyanakodva a lány.<br />
-
Nem hallottátok ezt? - mutatott a hasára. Hermione és Harry
összenéztek, majd megrázták a fejüket. - A hasam korgását. Á, mindegy -
legyintett. - Megyek, szerzek valami kaját.<br />
Ron után az ajtó hangos
csapódással csukódott be. A lány összerezzent, majd leült ágya szélére.
Az arcát két tenyerébe temette. Harry leült mellé, majd egyik kezét a
lány combjára csúsztatta óvatosan. A lány halvány mosollyal reagált
erre. A fiú érezte, hogy a lány mennyire remeg. Mintha félne valamitől. Vagy <i>valakitől</i>.
Harry tudta, hogy most várnia kell, amíg a lány maga dönt úgy, hogy
elmondja amit akar. Tudta, hogy valami fontosról lesz szó, amit eddig
elhallgatott előlük.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ez lenne a negyedik fejezet, amit ugye később hoztam volna, de akkor már nem leszek itthon - megint. Talán mondhatnám, hogy a következő fejezettől a történet kissé más fordulatot vesz majd - reményeim szerint. Még lehet, hogy változtatok rajta. Nem tudom.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Xx Ashley</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>U.I: Köszönöm a 27 feliratkozót! Fantasztikusak vagytok!:)</i></div>
<br />
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F3.bp.blogspot.com%2F-_nsYCsnNEe8%2FU90sqlxNJII%2FAAAAAAAAAUQ%2F6qOXxvr7xZ4%2Fs1600%2Fiihk.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix_YWWF2S-0wqJUDCNrI3hakjM-XIVxDkjImYxKwY1BCswE-yj8C-1ta72i7ZeF8mGeiIRj4sMWiWiUXP6c8XKMfe0j-2T6d-umbDh_P4wKuAEmrhNy727E9Hir8Qs-NAhId-DqwMklZM/s1600/iihk.jpg" -->---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-44142257556596732892014-07-26T08:44:00.000-07:002015-02-02T10:04:20.645-08:003. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> MIT TEGYÜNK?</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Harry-ék a sötét, borús utcán menve gondolkoztak az előbb hallottakon. A köpeny sem rejtette el őket a külvilágtól; ugyan minek? Az éjszaka kellős közepén a legtöbb normális varázsló alszik, nem pedig a halál csókját megy megkeresni. Az éjszaka csendjét néhol egy-egy bagolyszó zenésítette, és Harry-ék léptei. Már egy ideje csendben haladtak, de azt ők sem tudták, hogy hova. Végül Hermione megunta a folytonos bolyongást Godric's Hollow utcáin, és hirtelen megtorpant. Harry és Ron kérdőn fordultak vissza a lány felé.<br />
- Mi az? - kérdezte Ron gyanakodva. Mintha csak attól tartana, hogy a lány különös zajokat hallott, és még egy csapat halálfalóval kell megküzdeniük.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqsmlwH9V6jwZWU51W9XPcgIQKEknzhFy1_PY2GcBlCAi3Maj_iyuW7jVDKqcoju9J8icKZ9heTkV4cjZ_AVuJS2eWEHKHD6aNb5bnAOoJjvpY9k0iXn1GVH9PU-zFAgI_2kT6f5aG2mg/s1600/tumblr_mhgm3wyh1b1raq635o2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqsmlwH9V6jwZWU51W9XPcgIQKEknzhFy1_PY2GcBlCAi3Maj_iyuW7jVDKqcoju9J8icKZ9heTkV4cjZ_AVuJS2eWEHKHD6aNb5bnAOoJjvpY9k0iXn1GVH9PU-zFAgI_2kT6f5aG2mg/s1600/tumblr_mhgm3wyh1b1raq635o2_500.gif" height="140" width="320" /></a></div>
- Ti nem találjátok egy kicsikét furcsának ezt az egészet? - kérdezte hirtelen. A két fiú összenézett, majd tekintetük újra az egy méter távolságra álló lányra tapadt.<br />
- Micsodát? - kérdezték szinte egyszerre. Egy másik pillanatban még mókásnak is találták volna, de ez a helyzet nem engedte meg a viccelődést.<br />
- Hát...- kereste a szavakat - azt, hogy a halálfalók pont utánunk érkeztek meg Mr. Freese-hez.<br />
Ron értetlenkedve nézett le egy pocsolyára. Az esőcseppektől hullámzott, mint egy apró tenger, de ezenkívül semmi érdekes sem volt rajta, ám Ron mégis úgy nézett rá, mintha valami különös dolgot fedezett volna föl benne. - Ők is csak azt keresik amit mi - vonta meg a vállát. - Szerintem ennél többet nem is kell róla magyarázni.<br />
- Talán igazad van - jegyezte meg a lány. - Viszont akkor meg ki a csudánál lehet az a hülye kehely?<br />
- Dumbledore? - tette fel a kérdést Ron. Tele volt izgalommal, úgy remegett a lába. Mintha csak arra várt volna, hogy feltehesse ezt a rég megválaszolatlan kérdést.<br />
Harry és Hermione összeráncolt szemöldökkel meredtek maguk elé. Pár másodperc múlva Harry törte meg a csendet. - Nem hiszem - rázta meg a fejét. Majd kicsit jobban elgondolkodott, és mintha megingott volna egy kicsit. - Bár, lehet, hogy igazad van ezzel kapcsolatban. <br />
- Szerintem meg nem - mondta Hermione. A két fiú meglepődöttséggel az arcán nézett vissza rá. - Most gondoljatok bele! Dumbledore tisztában van azzal, hogy ez mekkora veszéllyel és felelősséggel járhat. Veszélyt jelentene a diákokra is, hiszen ha Voldemortnak a tudtára jutna, hogy a Roxfortban van a halál csókja, ő maga menne oda. És akkor két legyet ütne egy csapásra, hiszen megszerezhetné a halál csókját, és még ő maga ölné meg Dumbelodre-t is.<br />
- Már ha sikerülne neki - tette hozzá Ron, mire a lány helyeselve bólintott.<br />
- És...most mi legyen? - kérdezte Ron, miután néma csend telepedett rájuk. - Mert szerintem ti sem akarjátok egész életeteket itt, ezen az utcán bolyongva tölteni.<br />
- Ron, otthon vannak a szüleid? - tette fel a kérdést Harry, mire Ron válaszkén bólintott egyet. - Remek! - csettintett, majd középre tette a kezét. Hermione ugyanezt tette, majd mind a ketten a vörösre néztek.<br />
- Ne! Már megint? Mindig hányingerem lesz ettől! - nyafogott, de Hermione-t és Harry-t hidegen hagyta. Ron is rájött, hogy most ez a legkisebb problémájuk.<br />
Mr. Weasley éppen akkor ment be az ajtón, mikor Harry-ék hoppanáltak. Azért jöttek ide, mert azt remélték, hogy legalább itt egy kis ideig meghúzódhatnak és összeszedhetik gondolataikat, hogy aztán felkészülten folytathassák útjukat. Bár teljesen még ők sem nagyon voltak tisztában azzal, hogy mi tévők legyenek. Hiszen, eltűnt egy olyan fontos tárgy, amit bárki szeretne a saját tulajdonába tudni. Az is lehet, hogy már nem is létezik, mert valaki megitta. Nos, ez jelenthet jót, de rosszat is. Hiszen ha például egy Dumbledore fajta ember itta meg, akinek a vágyai között Voldemort halála is szerepel, akkor talán nagy veszély nem fenyegeti őket. De ha egy világhatalomra törő ember kezébe került, akkor abból nem sülhet ki jó. Esetleg az is lehet, hogy valaki olyan kaparintotta meg, aki megszeretne szabadulni a halál csókjától és megsemmisítette.<br />
Harry-ék csendes lépteket tettek a ház felé, majd mikor odaértek Hermione kopogni akart, de Ron már nyomta is le a kilincset és bent is volt a házban.<br />
- Ron! Harry! Hermione! - kiáltotta mosolyogva Mrs. Weasley, majd fiát egy hatalmas, cuppanós puszival üdvözölte. Harry-t és Hermione-t szorosan a karjaiba zárta, majd megjegyezte, hogy rég látta őket. Harry és Hermione összenézett, majd rávágták, hogy mostanában sok a dolguk.<br />
- Persze, persze - legyintett a nő, majd sietősen a konyha felé vette az irányt. - Éhesek vagytok? Kértek valamit? - kiáltott vissza a válla fölött.<br />
-Én kérek! - kiáltotta Ron elsőként. Milyen meglepő. - Abból a finom pitéből, amit Fred szokott csinálni.<br />
- Ó! - kiáltott fel hirtelen Mrs. Weasley. Hangjában egy kis szomorúság is sátrat vert. - Ron, a bátyád már hónapok óta nem tért haza. Azt hittük, hogy Dumbledore professzor majd tud valami információval szolgálni efelől, de ő is csak sajnálkozva mondta, hogy a fiú az iskolába sem tette be a lábát már mióta.<br />
Ron összeráncolt szemöldökkel meredt maga elé; mintha valamin nagyon gondolkozna. - De...George csak tud valamit róla és...- folytatni akarta, de hang nem jött ki a torkán. Nagyot nyelt, és nagyon küzdött azzal, hogy nehogy elsírja magát. Most erősnek kellett lennie, főleg egy ilyen nehéz helyzetben. De Ron abban is hitt, hogy esetleg bátyjának köze lehet a halál csókjához, de ehhez meg kellett találnia is őt. Hiszen Fred és George minden hírről értesült, ők minden kérdésre tudták a választ. Természetesen csak azért, mert valamennyi barátjuknak a szülei a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott, és a gyerekeik gyakran kifecsegték az otthon hallottakat.<br />
- George most Dumbledore és Piton professzorral van, akik segítenek neki a keresésben.<br />
- Miért kell ehhez George? - ezúttal a kérdést Harry tette föl, akinek nagyon bökte már a csőrét ez a különös dolog.<br />
- Ó, Harry drágám. Ezt először én sem értettem ezért beszéltem Dumbledore professzorral, aki mondta, hogy talán így előnyt nyerhetnek.<br />
- Miféle előnyt? Mégis kivel szemben? - kérdezte Hermione rosszat sejtve. Tudta a választ. Nagyon is jól tudta.<br />
- Voldemort - Mrs. Weasley remegő kezekkel ejtette ki ezt a borzalmas nevet a száján. Letörölte arcáról a legördülő könnycseppet, majd egy nagy sóhajtást követően elindult a konyhába. - Tehát akkor, ki kér enni?<br />
<br />
Harry-ék a vacsora után hálójukba indultak, hogy lepihenjenek, és majd holnap, esetleg holnapután újra útnak induljanak. Ron az ágyán foglalt helyet és egy sóhajtást követően kényelmesen szétterült, hogy kiélvezze a kényelmet, amit az elmúlt napokban nem kapott meg. Hermione leült egy székre, majd az előtte lévő íróasztalon heverő tollal kezdett játszani, miközben Harry idegesen járkált fel s alá a szobában. Hermione és Ron kérdőn összenéztek, majd a lány szólásra nyitotta a száját, de végül nem tette szóvá gondolatait. Várt, hogyha majd a fiú beszélni akar, akkor majd azt teszi. Harry pár perc múlva szólalt csak meg.<br />
- Szerintetek hogy legyen most tovább? - nézett felváltva két barátjára. Ron vállat vont, majd Hermione-ra nézett. A lány összeráncolt szemöldökkel meredt maga elé, és nagyon gondolkozott valamin. <br />
- Hát, ha engem kérdezel - szólalt meg végre a lány -, akkor menjünk el a Roxfortba.<br />
- Ugyan miért? - kérdezte Ron.<br />
- Talán ha engedted volna, hogy végig mondjam, amit szeretnék, akkor most tudnád! - förmedt rá a lány, de úgy hogy még Harry is meglepődött a hangnemen. Kevésszer látja a lányt dühösnek, ezért is volt meglepő a hangnem. - Tehát, arra gondoltam, hogy talán elmehetnék a Roxfortba, hiszen Dumbledore csak tud valami megoldást. Vagy esetleg segíteni fog nekünk.<br />
- Mégis hogyan, Hermione? Szerinted látja a jövőt? Vagy azt, hogy most éppen kinél van az a bizonyos halál csókja? Ha? Erre gondoltál? Mert akkor, kösz, de nem tartanék veled - mondta, majd felállt, és kiment a szobából, az ajtót pedig becsapta, amitől a lány összerezzent. Szólásra nyitotta a száját, de Harry megelőzte.<br />
- Hagyd csak! Rossz kedve van, meg fáradt. Nem is értem, hogy miért mondja, hogy nem bír aludni, pedig olyan karikás a szeme. Majd beszélek én vele, meg amúgy is szomjas vagyok - szólt, majd kiment az ajtón.<br />
Lent nem találta Ron-t, hiába is szólongatta. Tisztába volt vele, hogy Ron nem fog neki válaszolni, mert most meg van sértődve; érthetetlen módon. A konyhába indult egy pohár vízért, de Mr. Weasley-be botlott.<br />
- Szervusz Harry! - üdvözölte, majd megkérte, hogy menjenek és üljenek le, mert valami fontosról kell beszélniük.<br />
- Mennyire fontos? - kérdezte Harry, csak úgy mellékesen.<br />
Mr. Weasley komoran nézett vissza a fiúra. - Talán, mint az életed.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Kedves Olvasók!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Szóval ez lett volna a harmadik fejezet. A következő fejezet augusztus 4-én fog felkerülni. Egy- két nap késés lehet, hogy belefog csúszni, de heteket nem fogok fele késni. Mivel most több időm van ezért lehet, hogy olyan is lesz, hogy egy héten két részt is hozni fogok. Csakúgy mellékesen mondom, hogy a blogot szeretném befejezni szeptemberre. Körülbelül tizenöt fejezetes lesz a blog, plusz még az epilógus. Még annyi, hogy egy kedves blogger társam új blogba fogott, amiről nekem már bővebben mesélt. Kicsit horrornak mondanám, meg talán akciónak. Lényeg a lényeg, hogy ha akartok akkor nézzetek be! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Xx Ashley </i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><a href="http://nevermore01.blogspot.hu/">NEVERMORE</a></span></div>
<br />---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-61648935495159515362014-07-17T23:56:00.001-07:002014-07-17T23:57:05.755-07:00Top 4 női karakter + Következő fejezet információk Kedves Olvasók!<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPJKWMvAaJZapuv8o_b2skzB-d1IpA1MVSNlPFOx8r-aQ3lNP4V3FnEydriaxMEvA-wRZlnLUiA0N46f0kJbRHiDye-c4UA8yQa_rOIJTP9iE2ZiB_70bJJhygvqJuqezctytGiAx4jA8/s1600/tumblr_mfke76lLxL1qhpa54o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPJKWMvAaJZapuv8o_b2skzB-d1IpA1MVSNlPFOx8r-aQ3lNP4V3FnEydriaxMEvA-wRZlnLUiA0N46f0kJbRHiDye-c4UA8yQa_rOIJTP9iE2ZiB_70bJJhygvqJuqezctytGiAx4jA8/s1600/tumblr_mfke76lLxL1qhpa54o1_500.jpg" height="150" width="200" /></a>Sajnos én is azt hittem, hogy készen leszek mára a következő fejezettel, de nem így lett. A fejezetnek talán a fele van kész, és ha sietek még be is tudnám fejezni, de nem szeretnék egy összecsapott munkát kiadni a kezeim közül. Holnap hajnalban indulok ki külföldre, tehát már befejezni nem tudom. Viszont mikor hazaértem, már másnap szeretném befejezni és feltenni a következő fejezetet. Tényleg sajnálom!<br />
-Ashley<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="http://icouldbeanangel.blogspot.hu/2014/07/top-5-legjobb-noi-karakter.html">Zsuzsi</a> írt egy listát, amelyben öt kedvenc női karakterét fogalmazta meg. A végén pedig írt négy embert, akik között én is benne voltam. Tehát:<br />
<br />
<br />
5. Nincs.<br />
<br />
<br />
4. <b>Hermione Granger</b>, <i>Harry Potter</i>ből. Nekem ezt muszáj volt beleírnom, hiszen nemcsak ezen a könyvön nőttem föl, hanem a blogon is nagy szerepet játszik. Hermione-t nagyon megszerettem, és régebben úgymond példaképként tekintettem rá, mert attól, hogy sokat tanult, még ugyanolyan bátor, aki szembe mer szállni Voldemort-tal, és képes lenne bármit megtenni barátaiért.<br />
<br />
3.<b> Isobel Lanley</b>, <i>Nevermore</i>ból. Nemrég olvastam ki ezt a könyvet, de borzalmasan megszerettem. Isobel egy nagyon jól megformázott karakter. Az elején azt hittem, hogy egy buta, gazdag picsa, mert pom-pom lány; legalábbis az embernek először ez jut eszébe. De aztán kellemeset csalódtam, mert Isobel egy talpraesett, bátor lány, aki bármit megtesz szeretteiért.<br />
<br />
2.<b> Clairy Fray</b>, a hűha most akkor leírom az összes könyvet:D A <i>Csontváros</i>ból,<i> Hamuváro</i>sból, <i>Üvegváros</i>ból, <i>Bukott angyalok városá</i>ból, <i>Elveszett lelkek városá</i>ból, és végül - még nem olvastam mert még sajna nem jelent meg - a <i>Mennyei tűz városá</i>ból. Clairy-t borzalmasan megszerettem, bár az első részben egyáltalán nem tartozott a kedvenceim közé. Legalábbis a könyv elején. Nem is tudom, hogy miért, talán mert Jace mellett olyan senkinek gondoltam. Majd később a véleményem róla teljesen megváltozott. Clairy bármit képes lenne megtenni Jacért, még akkor is, mikor Jace nem volt teljesen magánál. Clairy bátor, talpraesett lány, akit nagyon megszerettem.<br />
<br />
1. És akkor az első, aki nem más, mint <b>Tris Pior</b>. Még csak <i>A beavatott</i>at olvastam el és láttam filmben-mivel <i>A lázadó</i>t majd csak jövőre láthatom:D - viszont annyira megszerettem. Bátor, talpraesett és bármit képes lenne megtenni azért, amit szeretne elérni. Így, mivel még csak az első könyvet olvastam el, többet nem tudnék róla mondani, de akkor is ő a kedvenc női karakterem.---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-57495059177929758042014-07-12T10:50:00.003-07:002015-02-02T10:04:05.679-08:002. Fejezet - 2.rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> GODRIC'S HOLLOW - MÁR MINDEN VILÁGOS</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mr. Freese csoszogva indult meg a feketére festett ajtó felé, majd félúton visszanézett Harry-ékre. Tekintete szinte könyörgött, hogy menjenek már el innen. Fejével aprót biccentett az emelet felé; mutatva a menekülőutat. Az ajtó túloldalán már kezdtek türelmetlenek lenni Voldemort küldöttei.<br />
-Na mi az, papa? - ejtette ki gúnyos szavait valaki, majd rögtön harsány nevetés hangzott fel. Harry-nek alig telt bele néhány másodpercbe, mire rájött, hogy ki eme hang tulajdonosa.<i> Fenrir Greyback</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj99B-Lc0V5B6LdWV8dfayKirHCoK-Nu-tnxxVWZoLe7kFYeKVifAmKGZEbl2adrFLmkZUBMBC1q7QVu2tcS1fOCDlIN_uk-W8WsHpUXR6UyufuVoQt5cFK3TwTIkIQM1vF4N58KWJ15YI/s1600/tumblr_m4ydk7Blfm1rrnwc4o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj99B-Lc0V5B6LdWV8dfayKirHCoK-Nu-tnxxVWZoLe7kFYeKVifAmKGZEbl2adrFLmkZUBMBC1q7QVu2tcS1fOCDlIN_uk-W8WsHpUXR6UyufuVoQt5cFK3TwTIkIQM1vF4N58KWJ15YI/s1600/tumblr_m4ydk7Blfm1rrnwc4o1_500.gif" height="136" width="320" /></a>Mr. Freese elfordította tekintetét Harry-ékről, majd folytatta útját. Az
arcán némi félelmet fel lehetett fedezni, ám mégis inkább olyan volt,
mintha beletörődött volna abba, ami az ajtón túl várja. Mintha mindig is
sejtette volna, hogy ez az alkalom bármikor betoppanhat az életébe,
neki csak várnia kell rá. Kora már jócskán meghaladta a száz évet; talán
túl sokat is várt erre a pillanatra. Mr. Freese nagyon jól tudta, hogy
mire van szükségük, amire ő tudja a választ, ám segíteni nem fog nekik.
Voldemortnak <i>soha.</i><br />
Harry elindult az emeletre, lépését minden egyes lépcsőfok egy apró nyögéssel jelezte. <br />
<i>-Szerencse, hogy be nem szakad- gondolta.</i><br />
Harry megállt a lépcső tetején, és kérdőn nézett le barátaira. Ron lassan elindult, ám Hermione nagyon nem akart megmozdulni. Harry tudta, hogy a lány mire vár. Azt hitte, hogy Mr. Freese majd az utolsó pillanatban végre észhez tér és nem rohan egyenest a halálba.<br />
Ron is észrevette, hogy Harry mit néz annyira, majd visszasétált a lányhoz, megfogta a csuklóját, és az emelet felé kezdte húzni. Hermione észbe kapott és rángatni kezdte a kezét. <br />
-Hermione...ne kezd! - suttogta Ron, egy pillantást se vetve a lányra.<br />
-De Mr. Freese - mondta Hermione suttogva, ám suttogása se tudta leplezni szomorúságát. <br />
-Figyelj, Hermione - kezdte Harry, mikor már Hermione és Ron is fent álltak az első emeleten. - Most gondolj bele. Sokkal rosszabbul jár ha nem engedi be őket, de tudod mit? Ha be sem engedi őket, akkor is bejönnek. És akkor képzelheted mit művelnek majd vele.<br />
- Jó de... - kereste a szavakat - ti nem sajnáljátok? - ejtette ki száján a szavakat, szemei megteltek könnyel, amit Harry nem értett. Hermione alig ismerte ezt az embert, nem beszélt vele sose, talán ha néha találkozott vele, de az is csak a véletlen műve volt, mert Mr. Freese látogatást tett olykor a Roxfort-ba, hogy találkozhasson egykori tanárjaival és persze jó öreg barátjával, Albus-sal.<br />
-Hermione - nézett rá Ron -, minden oké? Mert sosem aggódtál még ennyire senkiért sem.<br />
-Nézd, Ron. Ez bonyolult. Ő az az ember, aki... - mondatát nem tudta befejezni, mert félbeszakította a kattanó zár, ami azt jelentette, hogy a lakásba halálfalók léptek. Harry minden izma megfeszült.<br />
-Gyertek, bújjunk el - guggolt le Hermione egy fotel mögött, mely mögül kiválóan lehetett hallani azt, ami lent történik.<br />
-Hermione, biztos, hogy ezt te végig akarod hallgatni? - Harry ugyanígy tett bal oldalán, míg Ron a lány jobb oldalán foglalt helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen. Gondoljatok csak bele! Mr. Freese azt mondta, hogy soha a büdös életben nem segít Voldemortnak. De aki a halál szélén áll, biztos, hogy kiejt néhány olyan szót is a száján, mely nem állt szándékában. És ez nekünk előnyünkre is válhat - Harry és Ron elgondolkodva meredt maguk elé, majd mintha egy villanykörte gyúlt volna fel a fejük felett; összenéztek majd bólintottak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval - hallották Harry-ék Fenrir hangját -, valószínűleg tudod, hogy miért vagyunk itt. Ne is próbáld tagadni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy mi kell nektek! De azt sohasem fogjátok megkapni! Nem érdemlitek meg! Senki sem érdemli meg jobban Nála! - Mr. Freese hangjában egy cseppnyi félelem sem lakozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harsány nevetés hangzott föl, majd még egy ismerős hang. - Ugyan kinél? Ha Voldemort-ra gondolsz; bölcsen teszed. - Scabior erőteljes hangja töltötte be a szobát. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem rá! Harry Potter-re! - kiáltott föl Mr. Freese. A következő pillanatban a szoba csendjét megtörő csörömpölés csakis azt adta Harry-ék tudomására, hogy valaki elesett, magával rántva a terítőt, az asztalra helyezett vázával együtt; vagy valaki szándékosan lökte le dühében.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry Potter? Harry Potter?!! Te nem vagy eszednél! Ám mi nem szórakozni jöttünk, úgyhogy melegen ajánlom, hogy mond meg hogy hol van az az átkozott kehely, vagy te keserülöd meg. - Fenrir hangja tele volt dühvel. Harry érezte azt a feszültséget, ami a nappaliból áradt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Arra viszont várhatsz, drága barátom. Merthogy nekem egy cseppnyi fogalmam sincs, hogy hol lehet a halál csókja - Harry tudta, hogy Mr. Freese csak hergeli őket, és azt is nagyon jól tudta, hogy értük teszi. Az öreg tudta, hogy nem fognak elmenni, így hallani fogják majd ahogy Fenrir és a többiek megkínozzák őt. Ám azzal is tisztában volt, hogy talán valamelyikük elárul majd valami kis apró titkot, mit sem sejtve arról, hogy Harry-éknek ez mennyire fontos lehet az előrelépésben. De Harry figyelmét most más kötötte le. <i>Drága Barátom?</i> Fenrir és Mr. Freese barátok? Az lehetetlen. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne szólíts így! - üvöltött rá Fenrir. - Sosem voltunk azok! Sosem! Kihasználtalak, ezt fogd föl! - Fenrir hangja ezután megváltozott. Mintha egy kis melegség költözött volna belé, de ez csakis egy mondat erejéig tartott. - De azt bevallom, hogy volt egy időszak, mikor úgy tekintettem rád. - Harry tudta, hogy most Mr. Freese egy halvány mosolyt megeresztett egy pillanat erejéig. - De ez most mit sem számít! Nekem csakis az fontos, hogy megtudjam a kehely hollétét! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Fogd föl! Nem tudom hol van! Bruce rejtette el! Nekem erről egy szót se szólt, mert tudta, hogy kifecsegném neked! Hiszen barátomnak hitt! És mennyire igaza is lett! Rögtön, miután a ,,ceremónia" sikerült, hozzád rohantam! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Valószínűleg már rájöttél, hogy én küldtem rád azokat a halálfalókat - jegyezte meg Greyback. Hangja csupán kemény és száraz maradt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen - Harry biztos volt abban, hogy Mr. Freese keserűen mosolyog. -, az évek alatt rájöttem. De hogy visszatérjek az eredeti kérdésedhez; nem, nem tudom, hogy hol van a kehely, de ha tudnám se árulnám el.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát rendben - nevetett föl Fenrir. - Legyen ahogy akarod! <i>Avada Kedavra</i> - mondta ki a halálos átkot, mire az idős férfi élettelen testének koppanása hallatszott. - Itt végeztünk is - csapta össze a kezét. - Mehetünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután az ajtó hangos csapódással jelezte távozásukat, Harry-ék lerohantak a lépcsőn egyenest Mr. Freese élettelen testéhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezt meg miért nem mondta? - nézett a lány felváltva a fiúkra, akik nem értették, hogy most pontosan mire céloz. Hiszen olyan sok információt tudtak meg!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Micsodát? - csodálkozott Ron.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jaj, hát azt, hogy ő volt az egyik olyan személy, aki a halál csókját hozta létre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ami most már nem is egy üvegben van, hanem egy kehelyben - vakarta meg az állát Ron.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És van még itt valami - bámulta Harry a bepárásodott üvegablakot. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi, Harry? -kérdezte a lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry ezúttal elemelte tekintetét a szél játékáról a faágakkal odakint, és a barátaira nézett. - Nem Voldemortnál van a halál csókja. Hiszen akkor minek küldte volna ide ezeket, ha a birtokába lenne? Gondoljatok bele!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ron fáradtan megvakarta homlokát. - De akkor kinél? </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!:)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kicsit hamarabb készültem el ezzel a résszel, mint ígértem. Viszont ezután már rendes hosszúságú részekkel érkezem majd.:)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A másik dolog, hogy a blognak készen lett a trailere, amit Beának köszönhetek. Egyszerűen imádom!*-*</i><br />
<i>Még annyi, hogy ezt a részt szerintem kicsit elsiettem, úgyhogy utólag is bocsánat. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>-Ashley</i></div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-23140465356929949992014-07-08T03:53:00.002-07:002015-02-02T10:03:25.491-08:0002. Fejezet - 1. rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">GODRIC'S HOLLOW - MR. FREESE</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-És most merre? - kérdezte Ron a futástól kifáradva. Harry mintha meg sem hallotta volna a kérdést, tovább ücsörgött egy sziklán; láthatólag nagyon gondolkozott valamin.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké - szólalt meg végre. - El kell mennünk Godric's Hollow-ba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione kíváncsi tekintettel nézett rá. - Ugyan miért? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hermione, te sem akarod, hogy ez a nagy hatalmú tárgy Voldemort kezébe kerüljön. És ehhez bizony segítségre van szükségünk - mondta Harry. Hermione egy aprót bólintott, majd egy nagy sóhajtást követően letelepedett Harry mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvgjbvvzeJ-_RS5ivq9M52mL9w0iaIeu10nfxFOD5lCiuG8YH89JxilZ5k-420Mqr1OkLcNv2AXwdoSpbVBys77DKq1DH9OiSl4SiHSR3ynV-e03yjnbXKBJBiW21IO9QlgilSzLfd7xc/s1600/tumblr_m2k4n3HkKm1qeb3sro1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvgjbvvzeJ-_RS5ivq9M52mL9w0iaIeu10nfxFOD5lCiuG8YH89JxilZ5k-420Mqr1OkLcNv2AXwdoSpbVBys77DKq1DH9OiSl4SiHSR3ynV-e03yjnbXKBJBiW21IO9QlgilSzLfd7xc/s1600/tumblr_m2k4n3HkKm1qeb3sro1_500.gif" height="134" width="320" /></a>- Mi van Godric's Hollow-ban? - Hermione gyengéden megfogta Harry kezét. - Ugye nem megint egy őrült ötleted van készülőben? - Hermione szemében mintha megjelent volna egy könnycsepp, de a következő fuvallat már el is vitte azt. Látszott rajta, hogy félti barátját. Ahogy Ron-on is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is nagyon remélem, hogy ez nem egy hülye ötlet. Bár rosszabbul úgyse sülhet el. - Harry felnevetett, de ez a kacaj tele volt félelemmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy rosszabbul? Minél rosszabbul, Harry? - Ron szemei elkerekedtek. Magában imádkozott, hogy ne legyen köze a halálhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, gondolom Voldemort engem keres, ezért bárhol lehetnek emberei. Muszáj óvatosabbnak lennünk. - Ron és Hermione bólintott. Ők is nagyon jól tudták, hogy most mekkora veszély fenyegeti őket. Bárhová is mennek, biztos, hogy belefutnak egy-egy Halálfalóba. Már a Roxfort sem biztonságos. Hiába van ott Dumbedore, hiszen már ő sem a régi. Gyenge és sebezhető. Harry nagyon is jól tudta, hogyha visszamegy a Roxfortba, akkor mindenkit veszélyeztet.<i> Mindenkit</i>. Ginny-t, Neville-t, Lunát... Addig, amíg nem megy vissza a Roxfortba egy kis időt nyerhet magának, és persze a többieket is biztonságban tudhatja. Egy ideig.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Harry, Hermione és Ron Godric's Hollow egy kis utcájába hoppanáltak. Szerencsére a környéken senki sem lézengett, ezért Harry-ék feltűnés nélkül érkezhettek meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És most merre? - kérdezte Ron. Alig tette fel a kérdést, máris lépteket hallottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Francba! - suttogta Harry, majd Hermione táskájához nyúlt. A lány először hátrált; nem értette mit akar. Majd mikor rájött, hogy mit is keres, finoman ellökte Harry kezét, majd ő maga kezdte el keresni. Végül megtalálta az ezüstös, selyemszerű anyagot, és Harry kezébe nyomta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry maga köré tekerte, majd barátaira nézett. - Na, mi az? Mire vártok? - Hermione s Ron rögtön észbe kapott, majd szorosan Harry mögé álltak, miközben Harry magukra borította a köpenyt, elzárva magukat a külvilágtól. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kiléptek a kis szűk utcából, majd elindultak megkeresni a házat, melyet Harry említett, mielőtt idejöttek volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
A sötét, borús utcán egy-két alakon kívül senki sem volt, hiszen az idő éjfél körül járhatott. Az eső szemerkélt, ám ez Harry-éket egyáltalán nem zavarta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ron! - suttogta Hermione idegesen. - Ne lépj már folyton a lábamra!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ron hitetlenkedve nézett a köpeny alatt a lányra. - Nem is én voltam!</div>
<div style="text-align: justify;">
-De igen! - Hermione mérgesen, összeszűkült szemekkel nézett a vörösre, aki idegesítő vigyorral válaszolt erre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Itt vagyunk - mondta Harry, figyelmen kívül hagyva a veszekedést. Teljesen hozzászokott már ezekhez a mindennapi vitákhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
A ház, mely előtt álltak hátborzongató volt a többi házhoz képest. Legalább három emeletes lehetett, sötét, bordó színe miatt beleolvadt az éjszaka sötétségébe. Az ablakokon vasrácsok voltak, tökéletes védelmet biztosítva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry lehúzta magukról a köpenyt, majd elindultak a feketére festett ajtó felé. Hermione megnyomta a csengőt, majd hátrált egy lépést. Pár másodperc múlva megjelent egy idős férfi az ajtóban. Szemei alatt fekete karikák húzódtak; látszott rajta, hogy fáradt és meggyötört. Hosszú ősz haja kiengedve lógott le mindkét vállán. <i> </i><br />
<i>Annyira ismerős valahonnan. - gondolta Harry.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
-Kik vagytok? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry Potter vagyok, uram. Bemehetnénk? Pár kérdést szeretnénk feltenni a halál csókjáról.- A férfi az ajtóban kővé dermedt. Harry nem tudta eldönteni, hogy mitől. A halál csókjától vagy attól, hogy ő maga, Harry Potter van itt. Harry még mindig nem szokott hozzá ahhoz, hogy az emberek meglepődnek ha vele találkozhatnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze...- szólalt meg végül. - Gyertek csak be - nyitotta ki szélesebbre az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszönjük - mondta Harry majd belépett a házba. Odabent kellemes melegség áramlott. Harry-n borzongás futott végig, ahogy a meleg levegő megcsiklandozta bőrét a kinti zord idő után.</div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi egy kanapé felé indult meg, majd mielőtt leült volna, Harry-éknek intett, hogy üljenek le. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért keresitek a halál csókját? - törte meg a férfi a csendet, melyet eddig csak az eső kopogása zenésített meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nézze, Mr. Freese, Voldemort is ugyanezt keresi - válaszolt Harry. - És Ön is tudja, hogy mekkora baj lehet abból, ha az ő kezébe kerül.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nos igen. - Bólintott. - Legyőzhetetlenné tenné, és semmilyen, de semmilyen varázslattal nem lehetne legyőzni. Örökké élne, és rettegésben tartaná az egész varázsvilágot. Elpusztítaná a muglikat és a sárvérűeket egyaránt. Régi barátom, Phil biztonságba helyezte el egy ócska házban, melyet varázslattal is levédtünk. Kizárt dolog lenne, ha valaki megtalálná.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Uram - kezdte Harry -, valaki már megtalálta. - Mr. Freese gondtelten lesütötte szemét, majd pilláit lehunyta, ráncos kezét pedig homlokára tette.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az lehetetlen - sóhajtotta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi ma jártunk ott, és nem találtuk - jegyezte meg Ron. - Azért mentünk, hogy elpusztítsuk. Maguknak is ezt kellett volna tennie, nem pedig ,,biztonságba" helyezni. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy Voldemort elől nincs védelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Édes fiam, te nem vagy tisztában vele, hogy mi az a halál csókja, igaz? - Mr. Freese idegesen pillantott Ronra. - Na, akkor ide figyelj! Régebben három jó barát elhatározta, hogy létrehoz egy olyan bájitalt, ami legyőzhetetlenné tenné őket, ha majd születne egy olyan szörnyű ember mint tudjukki. Magukra egy ismeretlen bűbájt szórtak, melyet kevesen ismernek. Megvágták magukat, majd pár csepp vérüket egy kis üvegbe töltötték, majd ezt az egyet elhelyezték biztonságba. Nekiláttak, hogy elkészítsék a második ilyen üveget, de valaki megzavarta őket, majd meg is ölte mindhármójukat. Így lett ezért csak <i>ez</i> az egy.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És miért lett halál csókja a neve? - kérdezte Hermione kíváncsisággal a szemében.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mr. Freese halványan elmosolyodott. -Nos, erre még senki sem jött rá. Állítólag az üvegen egy fekete szív volt, amit az egyikük a megcsalás szimbólumának tartott, mert egyszer a feleségét látta egy másik varázslóval csókolózni, ám másnap a nő furcsa módon meghalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Értem, de ez nem...- Hermione mondani akart még valamit, ám a különös zaj nem engedte, hogy befejezze.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi volt ez? - kérdezte Ron idegesen pillantva Harry-re és Hermionéra felváltva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Itt vannak értem -suttogta Mr. Freese. - Menjetek! Meneküljetek el innen! Gyorsan!- kiáltotta Mr. Freese kétségbeesve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jöjjön velünk! - nyújtotta a kezét Harry, de az idős férfi ellökte azt. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Menjetek! Engem ne féltsetek! - kiáltotta, majd elindult az ajtó felé, ahol a túloldalon halálfalók várták...</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!:)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Végre sikerült megírnom ezt a részt, és arra jutottam, hogy különszedném két részre. Ez nem lesz mindig így csak most, mert ha egybeírtam volna, félek, hogy túl zavaros lett volna. A rész valószínűleg egy hét múlva kedden fog felkerülni. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Xx Ashley </i></div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-86381650379386542902014-06-16T22:46:00.000-07:002015-02-02T10:02:27.422-08:0001. Fejezet<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">HALÁLFALÓK</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ron kételkedve nézett a lányra, majd tekintetét Harry-re vezette, mintha megakarna bizonyosodni arról, hogy igazat mond-e. Harry komor arckifejezéssel nézett maga elé; nagyon töprengett valamin.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na? - kapkodta a fejét Hermione a két fiú között. - Most mi lesz? Ülünk és várjuk, hogy legyen valami? - kiáltotta, de a hangjában lévő ijedtséget nem tudta elrejteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Először is, nyugodj meg! - Harry hangja kellemes volt. - Semmire se megyünk azzal, hogy egymás idegeit borzoljuk - nézett felváltva a lányra és mellette álló fiúra, aki kínosan vakarta meg tarkóját. - Először is, beszélnünk kell egy olyan emberrel, aki jobban ismeri a halál csókját, mint saját magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De hát... - Hermione mondani akart valamit, de a szó a torkán akadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nincs de, Hermione. Ebben a ,,játékban" nincs.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgycpa3ObTMzw3l2xfqo3CnIHqHSS6KPTmdCheAi8yA_5TLlxkLf6MCmK1RmTQOrnlWHVOWBe3eTdiHtfL_KBAmXjg8CSxHeEpsn1Nb0PmT6vRaprmVAXY_wLZOAAtN0OZajWqLepKjdGs/s1600/Stupefy-harry-potter.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgycpa3ObTMzw3l2xfqo3CnIHqHSS6KPTmdCheAi8yA_5TLlxkLf6MCmK1RmTQOrnlWHVOWBe3eTdiHtfL_KBAmXjg8CSxHeEpsn1Nb0PmT6vRaprmVAXY_wLZOAAtN0OZajWqLepKjdGs/s1600/Stupefy-harry-potter.gif" height="132" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ron amúgy is feszült volt, ám a hang, ami az ajtón kívülről jött, még inkább azzá tette. Ezt Hermione és Harry is észre vette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj, Ron? - a lány nyugtatóan tette kezét barátja vállára, majd tekintetét a fiúval kapcsolta össze. Ron szemében tükröződött a félelem, és látszott rajta, hogy nagyon ideges.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Van itt valaki - suttogta, de suttogása se tudta leplezni a félelmét. Ron-nak igaza volt, tényleg volt ott valaki, és ezt Harry is érezte. Kezét ökölbe szorította, majd az ajtó felé indult, miközben a pálcáját máris előkapta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry...-Hermione utána akart menni, de Ron visszarántotta. Mintha érezte volna, hogy Harry mit gondol; apró fejrázással jelezte a lánynak, hogy maradjon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry lassú léptekkel haladt az ajtó felé, majd csiga lassú tempóban nyomta le a kilincset, mintha ő is félne attól, ami az ajtó mögött várja. Amióta rémálmok gyötrik, amik csakis Voldemortról szólnak, azóta még inkább retteg attól, hogy hirtelen a rémálmok valóra válnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ron elindult Harry után, majd Hermione is így tett. Ron hamar beérte Harry-t, aki még mindig az ajtó előtt állt, kezét a kilincsen pihentetve. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Na? Mi lesz már? Nyisd ki! - Ron bátorításként szólalt meg, ám a mondat vége inkább parancsnak hangzott. Harry lenyomta a kilincset, és egy hirtelen mozdulattal nyitotta ki az ajtót. Semmi. Sötétség és csend uralkodott az ajtó mögött. A három barát értetlenül nézett össze, majd újra a folyosóra tévedt a tekintetük.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én ezt nem értem - csóválta a fejét Ron. - Megesküdtem volna rá, hogy hallottam valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry idegesen pillantott barátjára. - Ron, nem vagy hülye. Tényleg volt itt valaki. Vagy van is - Harry apró zajokat hallott a folyosón lévő kanapé mögül. - Vigyázz! - ugrott el a helyről, ahol eddig állt, majd Hermione és Ron karját megfogva húzta őket félre az ártalmas bűbáj elől.</div>
<div style="text-align: justify;">
-<i>Stupor</i> - Hermione egy jól célzott varázslattal találta el az egyik támadóját, s máris fordult el jobbra a felsőtestével, hogy a ráirányított bűbájt kivédje. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kiderült, hogy a kanapé mögött nem csak egyvalaki van, hanem több ember is; ha a halálfalókat lehet egyáltalán azoknak nevezni. Harry-ékkel szemben legalább öt halálfaló állt, ami elég rémes, hiszen túlerőben voltak. A folyosón össze-vissza cikáztak a bűbájok. A falakon lógó képek, már-már a földön hevertek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry idegesen mondta ki a lefegyverező bűbájokat, mert csakis a Sötét Nagyúron járt az esze. Aztán...Aztán hirtelen eszébe jutott az álma. Az álma, mely egy folyosón játszódik, ami kísértetiesen hasonlított erre, ahol most éppen küzdöttek. Az álmában ugyanúgy harcoltak halálfalókkal, majd mikor már nem volt esélyük, Voldemort jelent meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry nagyon is jól tudta, hogy az álmai általában valósak, és ezt az álmot most nem akarta valóra váltani.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hermione, Ron! - kiáltotta barátai nevét, akik épphogy oda tudtak rá figyelni. - El kell tűnnünk innen! Most!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry - kiáltotta a lány barátja nevét, miközben kivédte a felé suhanó halálos bűbájt. - Mégis hogyan?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem tudom, Hermione. Te vagy az okos, találj ki valamit! De egy biztos. Voldemort perceken belül itt lesz, és nagyon nem kívánok vele találkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione tudta, nagyon is jól tudta, hogyha Voldemort megjelenik, vége a játéknak. Cselekednie kellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-<i>Petrificius Totalus</i> - találta el az egyik halálfalót, és máris a következőre tapadt a tekintete. - Harry! Ezeket nem lehet egykönnyen megölni! - kiáltotta. Ám Hermione mindig is éles eszéről volt híres; a következő pillanatban máris új, remek ötlettel állt elő.</div>
<div style="text-align: justify;">
-<i>Confringo</i> - Hermione most azonban nem a halálfalókra célzott, hanem a padlóra, amelyen egy hatalmas lyuk keletkezett. A halálfalók egytől-egyig lezuhantak a lyukon keresztül.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez szép volt! - nézett rá büszkén Ron.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry egyetértően bólogatott. - Ja. De most már siessünk! - kezdett el rohanni, mintha az élete múlna rajta. A hatalmas lyukat nemes egyszerűséggel átugrotta, majd folytatta útját. Baráti alig bírták őt követni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry-nek igaza volt. Az álom, melyet álmodott beteljesült; ám mégsem teljesen. Merthogy Voldemort tényleg megjelent, ám Harry-ék már messze jártak.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!:)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész. Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de ígérem, hogy ezután már hosszabbakat fogok hozni, melyek sokkal több izgalmat és információt fognak tartalmazni reményeim szerint.:)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Xx Ashley</i></div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3595839342861274717.post-11046778420579176502014-05-31T01:55:00.002-07:002014-07-11T20:55:07.594-07:00Prológus<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB1k5Hj0-O33x50NNuPzmPLjGXMT2HnRz_ydACa1r1pYYqZbfNCekqBvpoxaAnrA4FkWYDRYMZaSO0eMX8PPKZB2xh62LVjRHPqF3vl2YtgXYMvEEO0_nu22I-hib_jSebihyE5j8tQQ4/s1600/tumblr_n5kqvbNeBc1svy516o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB1k5Hj0-O33x50NNuPzmPLjGXMT2HnRz_ydACa1r1pYYqZbfNCekqBvpoxaAnrA4FkWYDRYMZaSO0eMX8PPKZB2xh62LVjRHPqF3vl2YtgXYMvEEO0_nu22I-hib_jSebihyE5j8tQQ4/s1600/tumblr_n5kqvbNeBc1svy516o1_500.gif" height="128" width="320" /></a>-<i> Lumos</i> - varázsolt Harry egy kis életet a sötétségbe pálcája segítségével. Egy sötét folyosón haladt, melyet beborított a por. A folyosó telis-tele volt régi, ócska képekkel, melyek egy-egy mágust ábrázoltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry lassan haladt, minden lépésére ügyelt, nehogy nagy zajt csapjon. Nyomában Hermione és Ron, akik mostanában sokat veszekedtek, még a legapróbb dolgokon is összekaptak, ám most kénytelenek voltak visszafogniuk magukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry! - suttogta Hermione, majd óvatosan megfogta Harry karját és gyengéden visszarántotta. - Nézd! - mutatott az előtte lévő képre. - Neked nem ismerős? Olyan...mintha...mintha láttam volna őt valahol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry közelebb lépett a képhez és alaposan szemügyre vette. Egy idős embert ábrázolt. Szeme alatt karikák húzódtak, ősz haja lófarokban volt összefogva. - Nem tudom Hermione, nekem nem mond túl sokat. - Újra a képhez lépett, még egyszer megnézte, majd egy nagy sóhajtást követően megrázta a fejét. - Tényleg nem tudom, hogy ki lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ron gúnyosan felnevetett. A halk folyosón hátborzongatóan visszhangzott a nevetése. - Ugyan, Hermione! Lehet, hogy az egyik mesekönyvedben láttad és onnan ragadt meg! De ha engem kérdeztek, akkor jobb lenne ha minél gyorsabban eltűnnénk innen!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione először nem válaszolt; próbálta feldolgozni a hallottakat. Mesekönyv? Ron teljesen megőrült? Ő mióta olvasna mesekönyveket?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom Ronald, hogy te - Hermione szájára gúnyos mosoly ült ki - a születésed óta hülye vagy, de ezt nem néztem volna ki belőled - Hermione szemrehányóan nézett barátjára, aki egy ideig állta a tekintetét, majd lesütötte szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry megelégelve a veszekedésüket tovább haladt. Két barátja rögtön kapcsolt; csöndben követték. A hosszú folyosón egyre csak gyorsultak a lépteik, már - már futva haladtak el minden kép mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
A folyosó végén egy hatalmas, mintákkal kifaragott ajtó volt. Harry a kilincshez nyúlt, majd lenyomta. Az ajtó nem nyílt ki. Harry halkan elkáromkodta magát, majd elállt az ajtótól, és Hermione-ra nézett, aki rögtön vette a célzást és az ajtóhoz lépett, amit Harry fénye világított meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-<i>Alohomora</i> - suttogta Hermione, majd lenyomta a kilincset és belépett a szobába. A példáját követve, Harry is így tett, majd utána Ron indult el.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szobában nem voltak ablakok, se lámpák, így Harry-éknek még mindig a pálcájukra kellett hivatkozniuk. Hermione körbefordult, majd tekintete megállapodott a fésülködőasztalon. Rögtön odament, majd kutakodni kezdett. Csalódottan sóhajtott föl, majd szembefordult a fiúkkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nincs itt - jelentette ki. Hangjában ott bujkált a keserűség.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Pontosan mit keresünk? - vakarta meg az állát Ron.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A halál csókját.</div>
---Ashley---http://www.blogger.com/profile/05841563426381713374noreply@blogger.com2