9.fejezet

 VÉRVÖRÖS

Harry különös hangra ébredt. Nem tudta megállapítani, hogy pontosan mit is hall.  Szemeit még csukva tartotta, mert  érezte, hogy tudna aludni. Azonban a hang csak nem akart abbamaradni. Harry lassan kinyitotta a szemét. A napsugarak fénye túl erős volt még ahhoz, hogy rögtön kinyissa. Mikor végre tisztán látott, és szemét is ki tudta nyitni teljesen, körbenézett. A hely, ahol letáboroztak erre az éjszakára, nem is tűnt már annyira félelmetesnek. Persze, azt el kell ismerni, hogy így sem volt szívmelengető látvány. Harry a sátorban alvó társaira nézett. Mindenki olyan békésen aludt; egy valakit kivéve. Ron nem volt ott. Harry összeráncolt szemöldökkel nézett az üres helyre. Talán hazahoppanált volna? Biztosan nem, hiszen ez nem ilyen egyszerű.

A kép nem saját munka!

Harry felvette fekete pulóverét, majd úgy döntött, hogy megkeresi barátját. Ő sem tudta ugyan, hogy merre menjen, vagy hogy van-e értelme egyáltalán a keresésnek. Elnézett arra, ahol tegnap a pókokkal találkozott. Nem. Ron biztosan nem arra ment el. Harry megfordult és elindult  az  ellenkező irányba. Még ő maga sem tudta, hogy pontosan hová tart, csak ment egyenest előre. Az összes fa, melyek mellett elhaladt, fekete volt, ám egyiken sem látott mozgást. Neville-nek talán igaza volt. Ezek csak este jönnek elő. Kész szerencse!
Harry egy folyóhoz ért. Bár inkább tűnt pataknak - egy nagyobb pataknak -, de nem az volt. A víz furcsa módon tiszta volt; az aljáig le lehetett látni. Mikor Harry észrevett valami, vagy inkább valaki ismerőst elmosolyodott.
Ron ott állt a kis folyó közepén. Csupasz felsőteste vizes volt. Új, tiszta ruhái Harry mellett feküdtek.
- Jó reggelt, Harry! - kiáltott fel a vörös hajú fiú, majd játékosan megcsapkodta a víz felszínét.
Különös, hogy ennyire jó kedve van - gondolta Harry.
- Neked is, Ron! - mosolygott. - Mire ez a nagy jókedv?
Ron még mindig a víz felszínével játszott. - Nem is tudom. Csak próbálom...elterelni a figyelmemet. Nehéz beismerni, de...félek egy kicsit.
- Mindannyian félünk, Ron. Ez nem szégyen. Én sem tudom, hogy mi várhat ránk. Sőt, az is lehet, hogy a közeledben úszkál valami, és csak arra vár, hogy lecsaphasson rád. - Harry ezt viccnek szánta, bár ő maga is tudta, hogy igaza lehet.
Ron szemei tágra nyíltak, ajkai meg-megremegtek. - Hogy mi van?
- Jaj, nyugodj meg! Most csak kitaláltam ezt.
Ron nem válaszolt rá. Csönd telepedett kettejük közé. - Na és veled mi van? Hogyhogy utánam jöttél?
- Nem is tudom. Azt hittem történt veled valami.
- Történt is. Képzeld, Harry, megtaláltam az utunkat. - Harry nem értette meg rögtön, hogy vörös hajú barátja mit ért az utunk alatt. - Arra kell mennünk - mutatott a háta mögé. - Van arra valami kiírva, gondolom nem a véletlen műve.
- Mi van kiírva? - kérdezte Harry, miközben bakancsával odébb rúgott egy jókora követ.
- Nem tudom. Valami furcsa tájföldiírásnak tűnik. Hermione csak tudja - magyarázta Ron.
- Nem gondolod, hogy vissza kéne mennünk? - kérdezte Harry, mire Ron csak bólintott, majd elindult kifele a folyóból.

- Ti meg hol voltatok? - vonta őket kérdőre rögtön Ginny. Harry Ron-ra nézett; azt hitte,hogy a fiú fog válaszolni a kérdésre. De Ron csak visszament a sátrába, kivett a hátizsákjából egy almát, és enni kezdte.
- Ron megtalálta az utat, amerre mennünk kell - válaszolt Harry.
- Ez  remek! - csettintett Hermione. - Ügyes vagy, Ron! - mosolygott rá a lány, mire Ron viszonozta a gesztust.
- Na és, mikor indulunk? - kérdezte Ginny, miközben leporolta fekete nadrágját. Mindenki Harry-re nézett, mire a fiú megvonta vállát.
- Indulhatunk most is, ha mindenkinek jó, és mindenki fel van készülve. - Harry mindenkin végigvezette a tekintetét, hogy megbizonyosodjon a válaszról. Mindenki csak bólintott. Ez azt jelentette, hogy készen állnak, bármi is vár rájuk.


Harry-ék a folyóhoz értek. Tudták, hogy most nincs itt a kényeskedés ideje; át kell gázolniuk a folyón. És bár tisztának és ártalmatlannak tűnt, mindannyian sejtették, hogy rejt valami veszélyt. Elsőként Harry indult neki. A víz felért teljesen a derekáig, onnantól viszont nem emelkedett tovább. Harry a hátizsákját szorosan maga előtt emelve ment, nehogy vizes legyen, hiszen ott lapult benne a napló. A fiú gondolta, hogy még szüksége lehet rá. Másodikként Hermione indult el a fiú után. Minden egyes lépésnél csakis a vizet figyelte, pontosabban az alját, hogy hová lép. Hermione-t Ginny követte, majd Ron indult neki a víznek. Harry és Hermione már a folyó másik oldalán állt. Most Lunán volt a sor. Lassan indult neki, minden lépésére nagyon figyelt. A víz alján sziklák voltak. Épp olyan feketék, mint a pókok tegnap éjjel. A folyó túloldalán Harry és Hemrione éppen Ginny-t segítette ki a vízből, Ron pedig egyedül mászott ki. Az  utolsó Neville volt. Beharapta alsó ajkát, mindkét kezét szorosan ökölbe zárta, nagy lélegzetet vett, majd elindult. Megborzongott, mikor a hideg víz befolyt a cipőjébe, átáztatva a zokniját.  Túl akart már lenni rajta, így nagyon sietett. Mikor Luna is kiért a partra, Neville felnézett és a gondolat, hogy már csak ő az utolsó és mindenki rá vár; felbosszantotta. Sietett. Néha felnézett, hogy megbizonyosodjon róla, nem hagyták ott. Persze, ez sosem történne meg. Luna és Ginny mosolyogva biztatták, Hermione a vizes cipőjével volt elfoglalva, Ron és Harry pedig beszélgettek. Néha Neville-re pillantottak és mosolyogva biztatták, majd folytatták azt, amit abbahagytak.
Neville az egyik lépésénél felnézett, hogy milyen messze a part, így nem látta a fekete sziklát. A fiú megcsúszott és hátraesett. A parton lévő Luna és Ginny felsikított, Hermione felugrott, a fiúk pedig abbahagyták a beszélgetést. Neville újra talpra állt. Kevés vizet nyelt le; nem tudta eldönteni, hogy most ez káros lehet-e vagy sem.
- Minden oké! Jól vagyok!
- Biztos? - kérdezte Ron, mire Neville csak bólintott. Tett egy lépést, majd felszisszent.
- Neville! Mi a baj? - kiáltott oda neki Ginny.
- Elvágtam a kezem. Biztos mikor hátraestem, beütöttem valahova - mondta, majd vérző kezét belemártotta a folyó hideg vízébe, hogy enyhítse a fájdalmat. A kristály kék víz felszínét Neville vére átfestette vörössé. A vér egyre nagyobb területet színezett át. Harry-ék már akkor tudták, hogy baj van. Neville keze nem vérzett ennyire, épphogy megvágta magát. A fiú rohanni kezdett kifelé. Amerre ment, ott a víz vörös lett,és nagyon gyorsan terjedt, míg végül az egész folyót át nem festette vérvörössé.
Neville nem fordult hátra. Csak rohant egyenest a part felé. Majd egyszer csak felkiáltott.
- Neville! Mi történt? - kérdezte aggodalommal teli hangon Hermione.
- Valami...megharapott! - Neville kénytelen volt megállni. Érezte, hogy valami beleharapott a combjába és még mindig rajta van. A fiú le sem látott az aljára, így nem is tudta, hogy mi támadta meg. A víz, mely eddig gyönyörű kék volt, mostanra sötét és vörös lett.  Neville  megmarkolta a különös teremtményt, majd kiszedte a húsából és a víz felszínére hozta, hogy jobban lássa, mi az. A teremtmény nem volt nagyobb a tenyerénél, viszont ijesztőbbnek hatott, mint a tegnapi pókok. Egy kis fekete halra hasonlított, azonban teljesen más volt. Egyetlenegy nagy, fekete szeme volt  a szája fölött, melyből két, hatalmas és éles fog lógott ki.  Neville elhajította, ki a szárazföldre. Újabb harapást érzett, ezúttal a bokájánál. Nem volt ideje ezzel foglalkoznia. Rohant a part felé, ahol a többiek idegesen figyelték Neville-t. Mikor a fiú közel volt a parthoz, a többiek a kezüket nyújtották, hogy kihúzzák. Neville megkapaszkodott Ron és Harry kezében, majd mikor azok kihúzták, hanyatt feküdt a földön és egy mélyet sóhajtott. Ginny leguggolt a lábához és kiszedte belőle a teremtményt.
- Kösz! - mondta fáradtan Neville. Harry a folyóra nézett. A színe kezdett visszaalakulni kékké.

Sziasztok!

Sajnálom a sok késést, de nekem ez egy nagyon kemény évem. Mindegy. Kösznöm az előző részhez érkezett komit (<33). Most semmit sem ígérek, hogy mikor hozom, mert nem szeretnék megígérni  valamit, ami nem biztos, hogy teljesül. :)

Xx Ashley