2014. június 16., hétfő

01. Fejezet


HALÁLFALÓK

Ron  kételkedve nézett a lányra, majd tekintetét Harry-re vezette, mintha megakarna bizonyosodni arról, hogy igazat mond-e. Harry komor arckifejezéssel nézett maga elé; nagyon töprengett valamin.
-Na? - kapkodta a fejét Hermione a két fiú között. - Most mi lesz? Ülünk és várjuk, hogy legyen valami? - kiáltotta, de a hangjában lévő ijedtséget nem tudta elrejteni.
-Először is, nyugodj meg! - Harry hangja kellemes volt. - Semmire se  megyünk azzal, hogy egymás idegeit borzoljuk - nézett felváltva a lányra és mellette álló fiúra, aki kínosan vakarta meg tarkóját. - Először is, beszélnünk kell egy olyan emberrel, aki jobban ismeri a halál csókját, mint saját magát.
-De hát... - Hermione mondani akart valamit, de a szó a torkán akadt.
-Nincs de, Hermione. Ebben a ,,játékban" nincs.
Ron amúgy is feszült volt, ám a hang, ami az ajtón kívülről jött, még inkább azzá tette. Ezt Hermione és Harry is észre vette.
 - Mi a baj, Ron? - a lány nyugtatóan tette kezét barátja vállára, majd tekintetét a fiúval kapcsolta össze. Ron szemében tükröződött a félelem, és látszott rajta, hogy nagyon ideges.
-Van itt valaki - suttogta, de suttogása se tudta leplezni a félelmét. Ron-nak igaza volt, tényleg volt ott valaki, és ezt Harry is érezte. Kezét ökölbe szorította, majd az ajtó felé indult, miközben a pálcáját máris előkapta.
-Harry...-Hermione utána akart menni, de Ron visszarántotta. Mintha érezte volna, hogy Harry mit gondol; apró fejrázással jelezte a lánynak, hogy maradjon.
Harry lassú léptekkel haladt az ajtó felé, majd  csiga lassú tempóban nyomta le a kilincset, mintha ő is félne attól, ami az ajtó mögött várja. Amióta rémálmok gyötrik, amik csakis Voldemortról szólnak, azóta még inkább retteg attól, hogy hirtelen a rémálmok valóra válnak.
Ron elindult Harry után, majd Hermione is így tett. Ron hamar beérte Harry-t, aki még mindig az ajtó előtt állt, kezét a kilincsen pihentetve.
-Na? Mi lesz már? Nyisd ki! - Ron bátorításként szólalt meg, ám a mondat vége inkább parancsnak hangzott. Harry lenyomta a kilincset, és egy hirtelen mozdulattal nyitotta ki az ajtót. Semmi. Sötétség és csend uralkodott az ajtó mögött. A három barát értetlenül nézett össze, majd újra a folyosóra tévedt a tekintetük.
-Én ezt nem értem - csóválta a fejét Ron. - Megesküdtem volna rá, hogy hallottam valamit.
Harry idegesen pillantott barátjára. - Ron, nem vagy hülye. Tényleg volt itt valaki. Vagy van is - Harry apró zajokat hallott a folyosón lévő kanapé mögül. - Vigyázz! - ugrott el a helyről, ahol eddig állt, majd Hermione és Ron karját megfogva húzta őket félre az ártalmas bűbáj elől.
-Stupor - Hermione egy jól célzott varázslattal találta el az egyik támadóját, s máris fordult el jobbra a felsőtestével, hogy a ráirányított bűbájt kivédje.
Kiderült, hogy a kanapé mögött nem csak egyvalaki van, hanem több ember is; ha a halálfalókat lehet egyáltalán azoknak nevezni. Harry-ékkel szemben legalább öt halálfaló állt, ami elég rémes, hiszen túlerőben voltak. A folyosón össze-vissza cikáztak a bűbájok. A falakon lógó képek, már-már a földön hevertek.
Harry idegesen mondta ki a lefegyverező bűbájokat, mert csakis a Sötét Nagyúron járt az esze. Aztán...Aztán hirtelen eszébe jutott az álma. Az álma, mely egy folyosón játszódik, ami kísértetiesen hasonlított erre, ahol  most éppen küzdöttek. Az álmában ugyanúgy harcoltak halálfalókkal, majd mikor már nem volt esélyük, Voldemort jelent meg.
Harry nagyon is jól tudta, hogy az álmai általában valósak, és ezt az álmot most nem akarta valóra  váltani.
-Hermione, Ron! - kiáltotta barátai nevét, akik épphogy oda tudtak rá figyelni. - El kell tűnnünk innen! Most!
-Harry - kiáltotta a lány barátja nevét, miközben kivédte a felé suhanó halálos bűbájt. - Mégis hogyan?
-Nem tudom, Hermione. Te vagy az okos, találj ki valamit! De egy biztos. Voldemort perceken belül itt lesz, és nagyon nem kívánok vele találkozni.
Hermione tudta, nagyon is jól tudta, hogyha Voldemort megjelenik, vége a játéknak. Cselekednie kellett.

-Petrificius Totalus - találta el az egyik halálfalót, és máris a következőre tapadt a tekintete. - Harry! Ezeket nem lehet egykönnyen megölni! - kiáltotta. Ám Hermione mindig is éles eszéről volt híres; a következő pillanatban máris új, remek ötlettel állt elő.
-Confringo - Hermione most azonban nem a halálfalókra célzott, hanem a padlóra, amelyen egy hatalmas lyuk keletkezett. A halálfalók egytől-egyig lezuhantak a lyukon keresztül.
-Ez szép volt! - nézett rá büszkén Ron.
Harry egyetértően bólogatott. - Ja. De most már siessünk! - kezdett el rohanni, mintha az élete múlna rajta. A hatalmas lyukat nemes egyszerűséggel átugrotta, majd folytatta útját. Baráti alig bírták őt követni.
Harry-nek igaza volt. Az álom, melyet álmodott beteljesült; ám mégsem teljesen. Merthogy Voldemort tényleg megjelent, ám Harry-ék már messze jártak.

Sziasztok!:)
Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész. Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de ígérem, hogy ezután már hosszabbakat fogok hozni, melyek sokkal több izgalmat és információt fognak tartalmazni reményeim szerint.:)
Xx Ashley

4 megjegyzés:

  1. Szia Ashley!

    Nekem nagyon tetszett ez a rész.:) Különösen amikor harcoltak.És ne aggódj amiatt, hogy nem lett izgalmas, mert nekem kellőképpen megvolt az a hatása. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kivel fognak beszélni, aki ismeri a halál csókját.:)
    -Leila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Leila!

      Köszönöm szépen a kedves szavakat!:) Már fent is van a kövi rész, melyben megtudod.;)

      Ölel, Ashley

      Törlés
  2. Szia!
    Nekem is nagyon tetszett ez a rész! :)
    Kérlek siess a következő résszel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Belle!

      Köszönöm, és a rész már fent is van!:)

      Ölel, Ashley

      Törlés