2014. július 8., kedd

02. Fejezet - 1. rész

GODRIC'S HOLLOW - MR. FREESE

-És most merre? - kérdezte Ron a futástól kifáradva. Harry mintha meg sem hallotta volna  a kérdést, tovább ücsörgött egy sziklán; láthatólag nagyon  gondolkozott valamin.
-Oké - szólalt meg végre. - El kell mennünk Godric's Hollow-ba.
Hermione kíváncsi tekintettel nézett rá. - Ugyan miért?
-Hermione, te sem akarod, hogy ez a nagy hatalmú tárgy Voldemort kezébe kerüljön. És ehhez bizony segítségre van szükségünk - mondta Harry. Hermione egy aprót bólintott, majd  egy nagy sóhajtást követően letelepedett Harry mellé.
- Mi van Godric's Hollow-ban? - Hermione gyengéden megfogta Harry kezét. - Ugye nem  megint egy őrült ötleted van készülőben? - Hermione szemében mintha megjelent volna egy könnycsepp, de a következő fuvallat már el is vitte azt. Látszott rajta, hogy félti barátját. Ahogy Ron-on is.
-  Én is nagyon remélem, hogy ez nem egy hülye ötlet. Bár rosszabbul úgyse sülhet el. - Harry felnevetett, de ez a kacaj tele volt félelemmel.
 - Mi az, hogy rosszabbul? Minél rosszabbul, Harry? - Ron szemei elkerekedtek. Magában imádkozott,  hogy ne legyen köze  a halálhoz.
- Hát, gondolom Voldemort engem keres, ezért bárhol lehetnek emberei. Muszáj óvatosabbnak lennünk. - Ron és Hermione bólintott. Ők is nagyon jól tudták, hogy most mekkora veszély fenyegeti őket. Bárhová is mennek, biztos, hogy belefutnak egy-egy Halálfalóba. Már a Roxfort sem biztonságos. Hiába van ott Dumbedore, hiszen már ő sem a régi.  Gyenge és sebezhető. Harry nagyon is jól tudta, hogyha visszamegy a Roxfortba, akkor mindenkit veszélyeztet. Mindenkit.  Ginny-t, Neville-t, Lunát... Addig, amíg nem megy vissza a Roxfortba egy kis időt nyerhet magának, és persze a többieket is biztonságban tudhatja. Egy ideig.

***

Harry, Hermione és Ron Godric's Hollow egy kis utcájába hoppanáltak. Szerencsére a környéken senki sem lézengett, ezért Harry-ék feltűnés nélkül érkezhettek meg.
-És most merre? - kérdezte Ron.  Alig tette fel a kérdést, máris lépteket hallottak.
-Francba! - suttogta Harry, majd Hermione táskájához nyúlt. A lány először hátrált; nem értette mit akar. Majd mikor rájött, hogy mit is keres, finoman ellökte Harry kezét, majd ő maga kezdte el keresni. Végül megtalálta az ezüstös, selyemszerű anyagot, és Harry kezébe nyomta.
Harry maga köré tekerte, majd barátaira nézett. - Na, mi az? Mire vártok? - Hermione s Ron rögtön észbe kapott, majd szorosan Harry mögé álltak, miközben Harry magukra borította a köpenyt, elzárva magukat a külvilágtól.
Kiléptek a kis szűk utcából, majd elindultak megkeresni a házat, melyet Harry említett, mielőtt idejöttek volna.
A sötét, borús utcán egy-két alakon kívül senki sem volt, hiszen az idő éjfél körül járhatott.  Az eső szemerkélt, ám ez Harry-éket egyáltalán nem zavarta.
-Ron! - suttogta Hermione idegesen. - Ne lépj már folyton a lábamra!
Ron hitetlenkedve nézett a köpeny alatt a lányra. - Nem is én voltam!
-De igen! - Hermione mérgesen, összeszűkült szemekkel nézett a vörösre, aki idegesítő vigyorral válaszolt erre.
-Itt vagyunk - mondta Harry, figyelmen kívül hagyva a veszekedést. Teljesen hozzászokott már ezekhez a mindennapi vitákhoz.
A ház, mely előtt álltak hátborzongató volt a többi házhoz képest. Legalább három emeletes lehetett, sötét, bordó színe miatt beleolvadt az éjszaka sötétségébe.  Az ablakokon vasrácsok voltak, tökéletes védelmet biztosítva.
Harry lehúzta magukról  a köpenyt, majd elindultak a feketére festett ajtó felé. Hermione megnyomta a csengőt, majd hátrált egy lépést. Pár másodperc múlva megjelent egy idős férfi az ajtóban. Szemei alatt fekete karikák húzódtak; látszott rajta, hogy fáradt és meggyötört. Hosszú ősz haja kiengedve lógott le mindkét vállán.  
Annyira ismerős valahonnan. - gondolta Harry.
-Kik vagytok? - kérdezte.
- Harry Potter vagyok, uram. Bemehetnénk? Pár kérdést szeretnénk feltenni a halál csókjáról.- A férfi az ajtóban kővé dermedt. Harry nem tudta eldönteni, hogy mitől. A halál csókjától vagy attól, hogy ő maga, Harry Potter van itt. Harry még mindig nem szokott hozzá ahhoz, hogy az emberek meglepődnek ha vele találkozhatnak.
-Persze...- szólalt meg végül. - Gyertek csak be - nyitotta ki szélesebbre az ajtót.
-Köszönjük - mondta Harry majd belépett a házba. Odabent kellemes melegség áramlott. Harry-n borzongás futott végig, ahogy a meleg levegő megcsiklandozta bőrét a kinti zord idő után.
A férfi egy kanapé felé indult meg, majd mielőtt leült volna, Harry-éknek intett, hogy üljenek le.
- Miért keresitek a halál csókját? - törte meg a férfi a csendet, melyet eddig csak az eső kopogása zenésített meg.
-Nézze, Mr. Freese, Voldemort is ugyanezt keresi - válaszolt Harry. - És Ön is tudja, hogy mekkora baj lehet abból, ha az ő kezébe kerül.
-Nos igen. - Bólintott. - Legyőzhetetlenné tenné, és semmilyen, de semmilyen varázslattal nem lehetne legyőzni. Örökké élne, és rettegésben tartaná az egész varázsvilágot. Elpusztítaná a muglikat és a sárvérűeket egyaránt. Régi barátom, Phil biztonságba helyezte el egy ócska házban, melyet varázslattal is levédtünk. Kizárt dolog lenne, ha valaki megtalálná.
-Uram - kezdte Harry -, valaki már megtalálta. - Mr. Freese gondtelten lesütötte szemét, majd pilláit lehunyta, ráncos kezét pedig homlokára tette.
-Az lehetetlen - sóhajtotta.
-Mi ma jártunk ott, és nem találtuk - jegyezte meg Ron. - Azért mentünk, hogy elpusztítsuk. Maguknak is ezt kellett volna tennie, nem pedig ,,biztonságba" helyezni. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy Voldemort elől nincs védelem.
-Édes fiam, te nem vagy tisztában vele, hogy mi az a halál csókja, igaz? - Mr. Freese idegesen pillantott Ronra. - Na, akkor  ide figyelj! Régebben három jó barát elhatározta, hogy létrehoz egy olyan bájitalt, ami legyőzhetetlenné tenné őket, ha majd születne egy olyan szörnyű ember mint tudjukki.  Magukra egy ismeretlen bűbájt  szórtak, melyet kevesen ismernek. Megvágták magukat, majd  pár csepp vérüket egy kis üvegbe töltötték, majd ezt az egyet elhelyezték biztonságba. Nekiláttak, hogy elkészítsék a második ilyen üveget, de valaki megzavarta őket, majd meg is ölte mindhármójukat. Így lett ezért csak ez az egy.
-És miért lett halál csókja a neve? - kérdezte Hermione kíváncsisággal a szemében.
Mr. Freese halványan elmosolyodott. -Nos, erre még senki sem jött rá. Állítólag az üvegen egy fekete szív volt, amit az egyikük a megcsalás szimbólumának tartott, mert egyszer a feleségét látta egy másik varázslóval csókolózni, ám másnap a nő furcsa módon meghalt.
-Értem, de ez nem...- Hermione mondani akart még valamit, ám a különös zaj nem engedte, hogy befejezze.
-Mi volt ez? - kérdezte Ron idegesen pillantva Harry-re és Hermionéra felváltva.
-Itt vannak értem -suttogta Mr. Freese. - Menjetek! Meneküljetek el innen! Gyorsan!- kiáltotta Mr. Freese kétségbeesve.
- Jöjjön velünk! - nyújtotta a kezét Harry, de az idős férfi ellökte azt.
-Menjetek! Engem ne féltsetek! - kiáltotta, majd elindult az ajtó felé, ahol a túloldalon halálfalók várták...

Sziasztok!:)

Végre sikerült megírnom ezt a részt, és arra jutottam, hogy különszedném két részre. Ez nem lesz mindig így csak most, mert ha egybeírtam volna, félek, hogy túl zavaros lett volna. A rész valószínűleg egy hét múlva kedden fog felkerülni. 
Xx Ashley

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszett ez a rész is!
    Már vártam, hogy megtudjam mi is igazából a "halál csókja".
    Siess a következő fejezettel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm.:) Sietek!! xx

      Törlés