2014. augusztus 20., szerda

5. rész

ÚJRA UGYANOTT


A lány felállt Harry mellöl. Fel s alá járkált a szobában, ám egy szó sem hagyta el a száját. Gondolkozott, hogy is mondhatná el, ami annyira bökte a csőrét. Végül megállt Harry előtt.
- Figyelj. Sokat gondolkoztam, hogy elmondjam-e vagy sem. De minek is titkoljam. Semmi értelme - Hermione visszaült Harry mellé. Egyenesen a szemébe nézett, majd folytatta. - Emlékszel, amikor Mr. Freese házában voltunk? - A fiú bólintott. - Az egyik halálfaló meglátott engem. De...valamiért nem tette szóvá. Vagy csak később mondta el Fenrir-éknek. Mikor kimentek a házból.
- Minket is megláttak?
- Nem - rázta meg a fejét a lány. - Nem hinném. De...szerintem most még jobban keresik a kelyhet. Tudják, hogy ott jártam. De azt nem, hogy ti is. Folyton arról álmodom, hogy bejönnek a szobába, vagy figyelnek. Mintha most is itt lennének. Hallanák, hogy mit mondok. Látnának minket - a lány szinte suttogva beszélt.
- De nincsenek itt, Hermione. Biztosra veheted - Harry átkarolta a lány vállát, majd gyengéden magához húzta. Pár perc múlva Hermione újra megszólalt. Sokkal nyugodtabban.
- Emlékszel, amikor kijöttünk Mr.Freese házából és épp Ronnak magyaráztam, hogy ki is volt ő. De nem tudtam befejezni. - A fiú bólintott. - Na, amikor még a kelyhet kerestük abban a házban. Tudod, ahol elvileg kellett volna lennie, de nem volt. Ott a folyosón, telis-tele volt minden képekkel. És az egyiken ő volt.
- Kicsoda? - Harry összeráncolta a szemöldökét. - Mármint Mr. Freese?
- Pontosan - helyeselt Hemrione.
- Vagyis azt akarod mondani, hogy a kehely ott volt az orrunk előtt?!
- Igen! - kiáltott föl a lány, szinte már nevetve. Harry nevetett, majd  hirtelen fölkapta a lányt, száját pedig boldog kiáltások hagyták el, miközben Hermione sikítva nevetett. Ebben a pillanatban lépett be Ron is. A keze tele volt sütivel, a pólóját pedig máris leette.
- Minek örülünk? - kérdezte vigyorogva. Fogaira ráragadt a csoki, és úgy nézett ki így, mint akinek elől hiányoznának.
- Annak, hogy meg van a kehely! - kiáltotta széles mosollyal az arcán a lány. Ron boldogan felkiáltott. Az egyik kezéből kiesett a süti.
- Ne! - szájtátva meredt a földön heverő sütire. - Anyu ki fog nyírni. Ez volt az egyetlen olyan szőnyeg, amit nem tettünk tönkre a fiúkkal.
- Nem mindegy? Ron, figyelj már! Meg van a kehely, érted?!
- Hát persze! - csettint a szemüveges. - Apád ugyanezt mondta. Mármint azt, hogy a a kehely a szemünk előtt van, de mégsem vesszük észre.
- Jó, ez mind remek, viszont még mindig nem mondtátok el, hogy hol van! - magyarázta Ron.
- Emlékszel az elhagyatott házra a Tiltott Rengetegben? - kérdezte a lány, miközben leporolta a nadrágját és leszedte a fekete blúzán lévő barna hajszálat.
- Hogyne! Azt nem lehet egykönnyen elfelejteni. Brrr! Még most is ráz a hideg.
-Jó - legyintett a lány erőltetett mosollyal az arcán. - A lényeg a lényeg, hogy a kehely az egyik kép mögött van. Vagyis szerintem.
- Aha, és pontosan melyik mögött? Mert ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem, ott egymillió kép volt - mondta, majd pár másodperc szünet után hozzátette. - Ha nem több.
- Igen, de ha egy kicsikét is gondolkoznál, akkor tudnád, hogy Mr.Freese képe mögött van a kehely. Hiszen ő is segített létrehozni azt.
Ron mindkét szemöldökét felvonva meredt a lányra, majd halvány mosollyal az arcán bólintott, ezután megette az utolsó sütit, majd lefeküdt az ágyára. Hermione megkérdezte, hogy mikor mennek. Végül úgy döntöttek, hogy holnap reggel indulnak vissza oda.

Harry-t a nap ragyogó sugarai ébresztették föl, melyek melegen simogatták az arcát. A fiú felült az ágyában, majd megdörzsölte szemeit, hogy kiűzze belőlük az álmosságot. A fürdőbe indult, majd kinyitotta a csapot. Langyos vízzel tette frissebbé arcbőrét, majd egy puha törölközővel tette szárazza azt. Később vette csak észre, hogy barátai már nem tartózkodnak az ágyukban. Nyilván korábban felkeltek. Ronnak valószínűleg megint korgott a gyomra, Hermione meg túl ideges. Valószínűleg alig aludt az éjjel. Harry a fali órára pillantott. Negyed hét.
Harry elindult lefelé a lépcsőn, rögtön a konyha felé. Barátai már ott ültek lent készen. Hermione  ujjaival idegesen és türelmetlenül dobolt az asztalon. Alig várta már, hogy elinduljanak és véget vessenek ennek az egésznek. Ron előtt egy tányér volt, amin legalább tíz szelet süti hevert. Harry elvigyorodott úgy, hogy Ron is észre vette.
- Most mi az? Én így nyugtatom magam. Hermione meg úgy - mutatott a tőle jobbra ülő lányra, mire az elvigyorodott és bólintott egyet.
- Hát igen.
- Szóval, akkor mikor is indulunk, Harry? - nézett föl rá. Harry éppen a cipője orrát bámulta.
- Nem tudom. Elvileg mostanra beszéltük meg, nem? - Hermione és Ron bólintott. - Felőlem indulhatunk is most rögtön.
- Remek - csettintett Ron, majd felállt és elindult az emeletre, miközben hátranézett válla felett, hogy megbizonyosodjon, hogy Harry-ék követik-e őt.

***

Az idő úgy nyolc óra körül járhatott. Harry el sem tudta képzelni, hogy hogy vesztegethettek el annyi időt s mire. Mert a pakolást egy fél óra alatt letudták volna, de persze veszekedés is közbejött. Harry a hátizsákjába csak fontos dolgokat rakott, hogy a súly ne nehezítse meg a járást. Persze Ron a kelleténél több kaját rakott bele, úgyhogy Harry-éknek számítaniuk kell rá, hogy néha pihenőt kell tartaniuk. Vagyis inkább Ronnak.

***

Harry-ék a Tiltott Rengeteg előtt álltak. A fiú nem is emlékezett, hogy mikor lépett be utoljára ebbe az erdőbe. Sietniük kellett, ha nem akarták, hogy Hagrid meglássa őket, vagy valamelyik Roxfort-i tanár vagy diák.
- Induljunk! - mondta Harry. Ő lépett be elsőként az erdőbe. Szerencsre világos volt, úgyhogy annyira nem volt félelmetes, leszámítva az erdő lakóit. Harry pontosan emlékezett az útra, hogy merre kell menniük. Reménykedett, hogy most halálfalókkal nem fognak találkozni.
- Ron, szedd már a lábad! Nyugodj meg! Nem jönnek a pókok! - mondta szelíden a lány, majd megfogta a fiú csuklóját és úgy vezette maga után. - Harry, ugye emlékszel az útra? - A fiú nem fordult hátra feléjük, így a lány nem láthatta, hogy a fiú mosolyog.
- Természetesen. Legalábbis remélem.

Fél óra bandukolás után, végre megérkeztek a házhoz. Harry nem így emlékezett rá, teljesen olyan mintha megcsúnyult volna, bár tudta, hogy csak a képzelete játszik vele. A ház pontosan ugyanúgy  nézett ki, mint mikor először jártak itt. Az ablakokon rácsok voltak, de még így is látszott rajtuk, hogy be vannak törve. A festék a házon, már itt-ott lekopott, vagy belepte a kosz. Az egykor fehér színben pompázó ház, helyett egy szürke, kopott lett.
Harry felment a lépcsőn, majd lenyomta a kilincset. Az ajtó nyikorogva nyílt ki. A fiú hátranézett. Hermione és Ron ott álltak közvetlenül mögötte.
- Szóval, akkor Mr.Freese portréja mögött ugye? - tette föl a kérdést a vörös hajú.
- Úgy van - bólintott Hermione komoly tekintettel.
Harry-ék fölmentek a lépcsőn és ugyanott találták magukat, ahol három - négy napja álltak. Hermione indult el elsőként. Mivel nem volt elég fényük, ezért mindannyian a pálcájukat használták. A lány minden egyes kép mellett megállt, és mindig csak a ,,nem" szócskát ejtette ki a száján. A fiúk csöndben követték. Egy szót sem szóltak; Hermionéra bízták a feladatot. A lány megállt egy kép mellett és az igen szó hagyta el a száját. Mindannyian elmosolyodtak, majd leemelték a képet a helyéről. Hermione-nak igaza volt. Ám a kehely helyett más várta őket...

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit késtem, de borzalmas hetem volt. Meghalt valakim, és semmi kedvem, sem erőm nem volt megírni a fejezetet. Na, mindegy. Nem tudom, hogy mikorra várható a következő rész, talán egy hét múlva. 
Xx Ashley

2 megjegyzés: