6. fejezet

A NAPLÓ

Hermione összeráncolt szemöldökkel bámulta  a könyvet. Kezébe vette, majd kinyitotta az első oldalon.

 1956. január 21.

Kedves Naplóm!

Ma Bruce-szal és Kevinnel azon tanakodtunk, hogy mit is készíthetnénk, hogy a jövőben megvédjük a varázsvilágot valami borzalmastól. Még nem tudjuk, hogy mit is készíthetnénk, de Kevin papájának van egy hatalmas könyve, telis-tele sok borzalmas átokkal és bájitallal.

Hermione elolvasta az írást, majd átadta a könyvet a fiúknak. Ron érdeklődve nézett föl.

- Ez egy napló, nem?

- De bizony - bólintott a lány, majd egy kis szünet után hozzátette. - Viszont nem Mr. Freese-é. Mert ez egy nőnek a kézírása. Hadd nézzem meg újra! - nyújtotta a kezét. Még egyszer átfutotta a sorokat, majd belemerült a gondolkodásba. Pár perccel később Harry törte meg a csendet.

- Mr. Freese-nek nem volt egy nővére? Vagy ez nem az anyja írása?

- Az anyjáé nem lehet - tiltakozott Ron. Két szempár meredt rá kérdőn. - Emlékszetek, mikor Mr. Freese azt mondta Fenrir-éknek, hogy Bruce rejtette el ebbe a házba? Honnan tudta volna? Honnan ismerte volna? 

- Ez igaz. Akkor még gyerek lehetett. Viszont...Volt egy nővére - mondta Harry, majd elvigyorodott.

- Mi az? Mond már! - sürgette a lány.

- Volt egy nővére, aki beszámolt a tervükről. Mr. Freese tudta, hogy mit akarnak létrehozni és mi célból. Mikor nem jött haza a nővére, utána ment. Akkor találta meg a holttestét.

- Vagy csak egyszerűen elolvasta a naplóját - szólt közbe Ron.

A lány gondolkodva bólintott. - Igen. Ez is lehet. Olvassuk tovább!

1956. február 2.

Kedves Naplóm!

Tegnap Kevin ellopta az édesapjától a könyvet és már ki is találtuk, hogy mit fogunk csinálni! Egy kehely lesz az, amit Halál Csókjának fogunk hívni! Aki megissza az halhatatlan lesz, viszont magát a kelyhet, csak egy átokkal lehet elpusztítani. Tehát aki elszeretné tüntetni, annak meg kell halnia. Őszintén szólva ezek még csak ábrándozások! Remélem tényleg sikerül!

- Szerintetek tényleg...tényleg csak így lehet elpusztítani? - kérdezte Ron, majd nyelt egy nagyot.

- Nem hiszem - rázta meg a fejét a lány. - Nem is létezik ilyen bűbáj! Ne higgy el mindent Ron! Ez csak egy tizenéves lány naplója! Azt hiszem.

- Igazad lehet - szólalt meg kis idő múlva. - Szóval akkor ezt magunkkal visszük?

- Persze - bólintott Harry. - Valószínűleg a lány leírta, hogy hol van. Mivel már nem igazán van olyan, akit megkérdezhetnénk.

Hermione nem nagyon figyelt rájuk. A naplót lapozgatta, majd hirtelen megállt egy oldalnál és a fiúk kezébe nyomta.

1957. június 24.

Kedves Naplóm!

Sikerült! Sikerült elkészítenünk! Már csak ki kell találnunk, hogy hová tegyük! Nagyon biztonságos helyre kell tennünk. Valószínűleg az Elátkozott Menedék szigetén fogjuk elrejteni! Oda bejutni is borzalmasan veszélyes és  hosszú! Elrejtjük, majd nekilátunk a következő kehelynek!

- Ez az utolsó bejegyzése? - kérdezte Ron.

- Igen. Vagyis akkor oda rejtették, ugye? - Hermione kérdőn nézett barátaira. Kérdésére Harry válaszolt.

- Biztosan. 

- Most...-nyelt nagyot Ron. - Most akkor  el kell mennünk oda? 

- Valószínűnek tartom. Mármint, ha tényleg megakarjuk találni a kelyhet Voldemort előtt, akkor a naplót is el kell égetnünk és...

Ron közbeszólt. - Hát, nem tudom. Nem elég ha elégetjük a naplót?

- Nem - Harry határozottan szólalt meg. - Voldemort valahogy biztosan megtalálná  a módját, hogy megszerezhesse - Ron egyetértően bólintott. Harry pár másodperc és egy mély sóhaj után folytatta. - Mielőtt bárhová is mennénk, beszélnünk kéne Dumbledore-ral. Úgy tudom, hogy egy párszor már megfordult azon a helyen.

- És jó is lenne tudnom valamit Fredről is. Meg persze a többiekről - szólt közbe Ron.

***

- Tényleg oda fogtok elmenni? - kérdezte csodálkozva Ginny. Miután Harry-ék megérkeztek legalább fél órán át kiáltozott boldogan minden Griffendéles. Azután, hogy lecsillapodott mindenki, körbeülték Harry-éket és arról faggatták őket, hogy merre jártak. Töviről hegyire elmeséltek mindent, majd megmutatták a naplót, és azt is elmesélték, hogy hogyan lesz tovább.

- Igen. Elég valószínű. Azért jöttünk, hogy beszéljünk erről Dumbledorral. Meg a szigetről. Állítólag csomó különös dolog él ott és jó lenne ezekről tudnunk, hogy felkészülhessünk - magyarázta a lány.

- Dumbledure nem fog csak úgy elengedni titeket. Vagy veletek fog menni- amit kétlek-, vagy egyszerűen megtiltja - közölte Seamus.

- Szerintem meg tuti, hogy veletek akar majd menni - ráncolta a szemöldökét Ginny.

- Mindegy. A lényeg, hogy végre túlessünk már ezen az egészen! - mondta Ron, majd megállapodott a tekintete a húgán.

- Ginny...-kezdte, majd egy nagyot sóhajtott. Ginny felállt, majd elsétált egy sarokba, mintha sejtette volna, hogy miről lesz szó. - Mi van...George-val? Vagy Fred-del?

- Az a gond, hogy nekem sem mondanak semmit. Kérdeztem őket, de csak annyit mondanak, hogy már mindenről tudok,amiről kell. De anyát meg folyton behívják. Biztos mondanak neki olyanokat, amiket nemünk nem. Mikor anyát kérdezem erről, akkor semmit sem mond. Csak sírni kezd. Szerinted...szerinted....- nem tudta befejezni a mondatot, de Ron akkor is értette, hogy mit akart mondani.

- Nem hiszem! Biztosan nem! - Ron ezután nem tudott mit mondani. Csak szomorúan nézte pityergő húgát, majd átölelte.

Drága Olvasóim!

Te jó ég! El sem hiszem, hogy már 31-en vagytok! Úristen, nagyon szépen köszönöm, imádlak Titeket!♡♡♡ A másik pedig, hogy sajnálom, hogy ilyen későn hoztam ezt a - baromi rövid - részt, de mentségemre legyen mondva, hogy ez lesz talán az egyik legkeményebb évem a suliban és sajnos már el is kezdődött. A másik pedig, hogy a részt legalább kétszer újraírtam:DD Mindegy. A lényeg, hogy újra itt vagyok, és próbálom a lehető legtöbbet kihoznom magamból. Nyílt egy új blogom, tehát így most kettőt vezetek egyszerre. Talán így érhetőbb, hogy későn jelentkeztem. :)
Xx Ashley