2014. november 2., vasárnap

8. fejezet

ELÁTKOZOTT MENEDÉK

Harry-ék a szigetre hoppanáltak. Bár maguk sem tudták, hogy pontosan hová fognak, de tisztában voltak vele, hogy nem lesz egyszerű dolguk. Titokban mégis azt remélték, hogy nem a sziget legszélére fognak, ám oda sikerült. 
A sziget hatalmas volt, némileg hasonlított egy esőerdőre, de annál sokkal hátborzongatóbb volt. A fák ki voltak száradva, némelyik úgy nézett ki, mintha megégett volna. Semmilyen életet nem láttak az erdőben.
- Itt lennénk - sóhajtotta Ginny, majd összeráncolt szemöldökkel fordult a hullámzó tenger felé, mely a háta mögött volt eddig. - Most ugye a sziget legszélén vagyunk? - fordult a többiek felé. A tenger hulláma nekicsapódott egy fekete sziklának, így a víz kijött a partra is. Ginny arrébb lépett, nehogy vizes legyen, ám Luna nem volt ilyen szerencsés. A víz elérte nadrágja szárát, még a cipőjébe is befolyt.
- Istenem, segítsetek! - üvöltött fel a lány. - Éget, jesszusom, ez nagyon éget! - rogyott le a földre, majd ledobta magáról a cipőit, egyenesen a vízbe. A nadrágja szárát pedig feljebb hajtotta, nehogy a bőréhez érjen újra. Mindenki döbbenten fordult Luna és a tenger felé.
- Te jó ég! Ez meg milyen hely? - kérdezte Ginny. Felsegítette Lunát, majd elindult Harry-ék után.


***

Harry rezzenéstelen arckifejezéssel ment egyre beljebb az erdőben. Eddig semmilyen különös élőlénnyel sem találkoztak, pedig már az erdő sűrűjében jártak.
- Figyeljetek, kezd sötétedni. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha sötétben is folytatnánk. Meg pihenni is kéne kicsit - vakarta meg a tarkóját Neville.
- Igazad van - bólintott Hermione. - Ez itt jó? Itt alig vannak fák, helyünk is van.
- Jó. Ez itt jó lesz - értett egyet Harry is.
- Nem kéne tüzet raknunk? Elvégre ,,valamik" élnek itt a szigeten, és nem nagyon szeretnék találkozni velük - szólt közbe Ron. 
Harry bólintott. - Igazad van, de szerintem egyszerűbben is megoldhatjuk - a fiú elvigyorodott.
- Jó, tudom - Ron ugyanígy tesz. - De fázom - dörzsölte meg a karját. - Kár, hogy nincs ilyen tűzgyújtó varázslat.
- Jó, rendben. Majd én elmegyek fáért, ti addig tegyétek biztonságba a tábort. Úgy értem, hogy tegyetek köré védővarázslatot.
- Várj, Harry! - futott Hermione a fiú után. - Én is megyek.

***

Harry és Hermione egy ideje csendben haladtak egymás mellett. Olyan fát kerestek, ami sem fekete, sem pedig korhadó nem volt. 
- Szerinted tényleg ide rejtették el? - kérdezte a lány. Harry először nem értette, hogy pontosan mire is céloz, majd néhány másodperc múlva megszólalt.
- Remélem. Nem sok időnk maradt Voldemorttal szemben. Méghozzá Dumbledore is bármikor megjelenhet. Így is fogy az időnk.
- Szerinted tényleg elhitte?
- Őszintén? Nem tudom- rázta meg a fejét Harry. - De ha el is hitte, akkor is rá fog jönni, hogy átvertük. - Hermione nem válaszolt. Csak a földet nézte, minden lépésénél. Majd hirtelen megállt.
- Figyelj, Harry - kezdte, mire a fiú is megtorpant és visszasétált a lányhoz. - Tudom, azt mondtad, hogy ezt neked kell egyedül végigcsinálnod, de tévedsz. Mi ugyanúgy benne vagyunk - Harry mondani akart valamit, de a lány megrázta a fejét. - Igen, tisztában vagyok vele, hogy mekkora veszélyben vagyok/vagyunk. De őszintén érdekel-e? Lehet. Viszont nem akarom, hogy bármi történjen veled, én pedig életem végig abban a bűntudatban érezzem magam, hogy segíthettem volna, de féltem. És hidd el, Ron is ugyanígy van ezzel. Akárcsak a többiek, akik mind eljöttek ide, hogy neked segítsenek. - Harry nem válaszolt. Csak a földet nézte, majd elmosolyodott. 
- Köszönöm - mondta a lány szemébe nézve, aki tett egy lépést a fiú felé, majd gyengéden átölelte. 
- Itt vagyunk neked. Sohasem fogunk cserben hagyni - suttogta a fiú fülébe, miközben becsukta a szemét és megpuszilta a fiú hideg arcát.
- Mi volt ez? - kérdezte hirtelen Harry. A lány elengedte, majd megfordult. Senki sem volt ott. Hermione
összeráncolta a szemöldökét.  Visszafordult Harry felé, majd megvonta a vállát.
- Biztos csak én léptem rá egy gallyra. Menjünk! - indult el, majd pár lépés után felkiáltott. - Harry, ott van egy! - A fiú mosolyogva indult el a fához, majd letörte az egyik ágát, és a lány kezébe adta. - Szerencsére nem olyan nehezek - mondta a lány mosollyal az arcán. Harry letört még egyet, és megint átadta a lánynak.
Már a harmadikat készülte letörni, mikor a fa tetejéről elkezdtek leszaladni...valamik.
Olyanok voltak mint a pókok, de mégis mások. Akkorák voltak, mint egy tarantula, de sokkal ijesztőbbek. A potrohájuk majdnem akkora volt, mint egy tenyér, amiből tüskék álltak ki, de alig lehetett észrevenni azokat, mert teljesen beleolvadtak a potroha fekete színébe. A fekete lábaikból ugyanúgy tüskék álltak ki. Két hatalmas fekete szemükben tükröződött Harry-ék döbbent arckifejezése.
- Harry! - suttogta a lány, majd óvatos léptekkel hátrálni kezdett. A póknak tűnő teremtmények egyre csak jöttek le a fáról, már majdnem több százan voltak és körbekerítették őket.
- Harry, ezeket meglehet valahogy ölni?
- Nem tudom, Hemrione. - Az egyik pók összehúzódott, majd vissza, így kiengedte magából a tüskéit. Harry-ék lebuktak; szerencséjükre egyiküket sem találta el egy tüske sem. - Figyelj, Hermione. Háromig számolok. Háromra elkezdünk visszafutni a táborhoz, rendben? - A lány bólintott.- Akkor figyelj! Egy, kettő, három! Capitulatus! - Harry csak azokra a pókokra célzott, melyek az útjukat állták vissza a táborhoz. Azok, melyeket a bűbáj érte, pár méterrel odébb repültek, de meghalni, nem haltak meg. Ez Harry-éknek előnyt adott. Mindketten rohanni kezdtek a tábor felé, a pókok pedig utánuk. Tudták, hogy nem lesz gyerekjáték, mert messze eljöttek. Néhányszor valamelyikük hátrafordult és bűbájt szórt a pókokra. 
Harry-ék már látták a tábort. Látták, hogy a többiek ott ülnek döbbent arckifejezéssel, majd ez megváltozik, miután meglátják a pókokat. Egyre közelebb és közelebb jutottak, és csak remélni merték, hogy a többiek már védővarázslatot húztak a tábor köré, mert ha nem, akkor hatalmas bajban vannak.
Harry-ék szinte beestek a táborba, majd gyorsan hátrafordultak, hogy a pókok betudnak-e jönni. De nem. A pókok megálltak a tábor körül, és nem mozdultak.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Ginny.
- Ezek..azok a - kapkodott levegőért Harry -....teremtmények, amikről... me-sélt Dumbledore. 
- Ó, ez remek! - csettintett Luna. - És most itt fognak szobrozni, míg el nem hagyjuk ezt a helyet? Mert akkor véget ért a kiruccanásunknak!
- Nem. Szerintem ezek csak este jönnek elő - szólalt meg Neville. - Úgyhogy erre figyelnünk kell majd.
- Meg másra is - bólintott Ron. - Jézusom, mindig csak pókok! Brrr - rázkódott össze.
- Figyeljetek! Ma este senki se hagyja el a tábort, főleg ne egyedül! Még nem jöttünk rá Hermione-val, hogy hogyan lehet megölni őket. Sőt, senki sem tudja, hogy mi jöhet még...

Kedves Olvasóim!

Nagyon igyekeztem a résszel, hogy ne várassalak meg titeket annyira. Köszönöm a két díjat és a 33 feliratkozót! Fantasztikusak vagytok, tényleg. <33
Nem tudom, hogy mikor jön a következő rész, de az biztos, hogy karácsony előtt már be szeretném fejezni a blogot. Az ötletek már megvannak, csak meg kéne írnom őket.:)
Xx Ashley

2 megjegyzés:

  1. Kedves, Ashley!
    Nagyon vártam már ezt a részt és ebben sem csalódtam. Már vártam, hogy mikor kelnek útra. Jól összehoztad a dolgokat. És... Kifogytam a szavakból. És... Hihetetlenül jól írsz. És... nagyon jó lett az új design. És... Most már tényleg nem tudok mit mondani.
    Siess a következő résszel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Beast Belle!
      Nagyon jól esik , amit írtál. Én pedig nagyon szégyellem magam, ezért a sok kimaradásért. Köszönöm <3

      Törlés