Epilógus

Hűvös szél csapta meg Hermione arcát. Durva mozdulattal letörölte az utolsó legördülő könnycseppet, majd felállt a koszos szőnyegről, a kezében lévő papírt pedig eldobta. Fölállt, majd leporolta nadrágját. Kifelé igyekezett az alagútból. Úgy gondolta, hogy ha már Harry-t nem tudta megvédeni, a többi barátjáért az életét is feláldozza. Hermione teljesen össze volt zavarodva. Az agyát teljesen elsötétítette a düh és szomorúság. Úgy érezte, hogy minden az ő hibája. Miért adta oda azt az ostoba kelyhet? Ha nem így cselekedett volna, Harry még élne.
Miközben a kijárat felé ment, durva mozdulattal kirántotta a pálcáját hátsó zsebéből. Nem mert gondolkodni. Muszáj volt elterelnie a figyelmét valamivel. Nem gondolhatott Harry-re, mert amikor a fiú eszébe jutott, alig bírt talpon maradni. Most nem sírhatott. Nem adhatta föl. Nem lehetett gyenge. Hiszen akkor mi történne a többiekkel? Segítenie kell! Megfogadta, hogy jóváteszi. Megóvja a többieket bármitől.
De a lány nem tudott uralkodni az érzelmein. Megint elfogta a sírás, lábai megremegtek. Összeesett. Csak most döbbent rá igazán, hogy mit is érez Harry iránt. Az a fiú iránt, aki föláldozta életét. Bele sem gondolt, mikor cselekedett...De Hermione sem.
A lány rádöbbent, hogy Harry azért akarta annyira a kelyhet, hogy még biztosabb legyen a nyerésben. Abban, hogy nem hagyja a barátait cserben.
 Hermione zokogott. Koszos kezeivel eltakarta arcát. Nem bírta abbahagyni. Hirtelen léptek zaja csapta meg fülét. Már az sem érdekelte, ha egy halálfaló.
- Hermione - a hang tulajdonosa Ron volt. A fiú leguggolt mellé. - Mi a baj? - A lány ránézett. Ron arca sebes és koszos volt. Friss vér folyt végig állán.
- Harry...meghalt - ahogy kimondta ezt a szót, még jobban sírni kezdett. Ron átkarolta. Alig bírta ki, hogy ne sírjon, így hogy Hermione-t sírni látta.
- Biztos vagy benne? - Nem bírta tovább. Egy könnycsepp folyt végig arcán, ezt az egyet pedig több követte.
- I-igen - dadogta a lány. - Az előbb találtam meg a napló egyik elveszett lapját. Az állt rajta, hogy aki megissza a kelyhet, pár perc múlva meghal. Harry pedig bizonyára megitta. - Néha megakadt, miközben mondta. Ron nem szólt többet. Pár percig így ültek, majd Hermione megtörölte arcát. Kibontakozott Ron öleléséből, majd felállt. Megnyalta alsó ajkát. Megint eszébe jutott Harry. Beharapta alsó ajkát, hogy ne sírjon megint.
- Nézd. Megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból. Ma győzni fogunk! - jelentette ki, majd sarkon fordult és elrohant.
Mikor kiért az alagútból, pálcáját szorosan fogva körbenézett, hogy ki szorul éppen segítségre. Úgy döntött, hogy most Ginny-nek segít.

***

-Ugyan! - nevetett fel idegességében Voldemort. - Tudom, hogy nem ittad meg! Túl jó vagy! A lelkiismereted pedig nem bírná ki, hogy a kis Harry Potter csalással győzött!

- Hiszen te annyira jól tudod, ugye?! - kiáltott fel Harry feszülten. - Képes voltál megölni  Fred-et, csakhogy bizonyítsd mire vagy képes? Bosszúból talán?

- Ó! - nevetett Voldemort.  A nevetése most már gúnyossá vált. - Nem azért öltem meg Fred-et. Úgysem értenéd.

- Hát magyarázd el!

- Kíváncsi vagy, nemde? Nos, legyen. Tudomásomra jutott, hogy Weasley tud a kehelyről olyat, amit én  nem. Kínoztam, de nem vallott. Meg kellett ölnöm. Hát nem látod, Harry, hogy aki téged véd, azt mind utoléri a halál?

- Ahogy téged fog! - Harry kirántotta zsebéből a kelyhet. Voldemort szemei felcsillantak. Biztos volt a sikerében. Ugyanakkor legbelül félt is. Tudta, hogy Harry-t egyedül az vezérli, hogy megölje. Mégis meginná a kelyhet?
- Jobban teszed, ha ezt átadod nekem! - nyújtotta a kezét Voldemort. Harry habozott. Nem tudta, mitévő legyen. Megigya, vagy adja át Voldemortnak? - Fordulj meg, Potter! - mondta. A fiú megfordult. Látta, ahogy a többiek minden erejüket összevetve küzdenek. Most nem hagyhatta őket cserben. - Ha nem adod át a kelyhet, rájuk szörnyű sors vár - szólt Voldemort.
- Ha átadnám, akkor is szörnyű sors várna rájuk - mondta Harry. Voldemort nem válaszolt. Látszott rajta, hogy fogy a türelme, de még akkor sem ölte meg Harry-t. Várt valamire, amire Harry is rájött, de nem értette. A fiú újra a barátaira nézett. Tekintete sokáig elidőzött Hermione-n. A lány arca sebes volt és koszos. Nadrágja több helyen ki volt már szakadva. Minden erejét beleadva küzdött.
- Tudod, csak sajnálni tudlak! - kiáltott fel Harry Voldemort szemébe nézve. - Nem tudod, hogy mit jelent a barátság, a szeretet. Sosem éreztél még így, és soha nem is fogsz. Lehet, hogy így győzöl, de legbelül te is tudod, hogy örökké vesztes maradsz. - Azzal odadobta Voldemort lábai elé a kelyhet. Voldemort győzedelmes mosollyal hajolt le érte. Felnyitotta, majd vett egy mély levegőt és megitta a kehely egész tartalmát. Mikor kiitta az utolsó cseppet is, félredobta, majd pálcájáért nyúlt. Harry is így tett.
A fiú látta, amint Voldemort fénycsóvája találkozik az övével. Minden erejét beleadta, hősiesen küzdött. Harry  látta, hogy Voldemort fénycsóvája egyre csak közeledik feléje. Hamarosan eléri, ő pedig elbukik. Ekkor hirtelen mindkettejük fénycsóvája kettészakadt. Voldemort felüvöltött. A fiú nem értette, majd hirtelen minden világos lett számára. A kehely mérgező volt; rosszul lett elkészítve, így a horcruxok, melyekben Voldemort ereje szét lett osztva, megsemmisültek. Nincsenek többé.
Mindketten újra egymásra szegezték pálcájukat. A két fénycsóva újra találkozott, ám most Harry-é lett egyre nagyobb és nagyobb. Voldemort kétségbeesetten küzdött, de már ő maga is tudta, hogy legyőzhetővé vált.
Harry fénycsóvája elérte Voldemortot. Pálcája kiesett a kezéből, ő maga pedig elterült a fekete-szürkés levelek között. Harry rezzenéstelen arccal nézett le rá. Hátán feküdt, és olyan törékenynek tűnt. Olyan volt, mintha szemeivel még most is Harry-t figyelné.

***

Hermione a folyóparton ült összehúzódva. Annak a folyónak a partján, ahol egykor Neville küzdött meg azokkal a különös teremtményekkel. A lány arca tele volt sebbel, ruhája sok helyen elszakadt.

- Hogy vagy? - kérdezte Harry, miközben letelepedett a lány mellé.

Hermione mélyet sóhajtott. - Megvagyok - vonta meg a vállát. - Örülök, hogy vége van - Hermione hangja suttogássá vált.  Harry bólintott.

- Néhány halálfalónak sikerült elmenekülnie, de a legtöbbet elfogtuk. - Hermione csak bólintva adta a fiú tudomására válaszát. Harry néhány másodpercig egy szót se szólt. - Köszönöm - mondta végül.

A lány kérdőn ránézett. - Ugyan mit? 

- Azt, hogy lebeszéltél arról, hogy megigyam azt az izét.

- Csak az igazat mondtam. Nem tudom, hogy bírtam volna ki, hogy már nem vagy velünk - vallotta be.

- Ron elmesélte, hogy mennyire sírtál - Harry átkarolta a lányt, aki közelebb húzódott hozzá. 

- Nem tudtam máshogy kiadni magamból. Teljesen elgyengültem a gondolattól, hogy meghaltál - mondta Harry szemébe nézve mélyen. A fiú közelebb hajolt hozzá; olyannyira, hogy ajkuk teljesen összeért.  Hermione ajkának vér és föld íze volt, de Harry-t egyáltalán nem érdekelte. Hagyta, hogy sodorja magával a bódító ár, melyet Hermione okozott neki.  Még sosem érezte magát ilyen boldognak.

VÉGE

Drága Olvasóim!
Köszönöm szépen, hogy eddig velem tartottatok. Már csak egyetlenegy bejegyzés van hátra, melyet hamarosan megírok. Hálás vagyok mindenért, amit Tőletek kaptam! Köszönöm!
Millió puszi, Ashley